A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
42 A déli Ba kony jura rétegei. Ezek az adatok igazolják, hogy az alak egy és ugyanazon fajnál meglehetősen állandó. Éppen ezért, behatóbb vizsgálatnál, az első tekintetre hasonló alakok is, a szélesség és magasság viszonyában megadják az eltéréseket A Pos. alpina GRAS-jellegű alakok például elég szembetűnő különbségeket mutatnak. A Pos. fíuchi RÖM., a melyet S TEINMANN a Pos. alpina G RAS , sp.-el azonosnak tart, jóval szélesebb alak, a melynek körvonalai nem olyan elliptikusak, hanem téglányszerűek. Ez az alak közelebb áll a Pos. ornati Qu. sp.-hez, mint G RAS fajához. S TEINMANN azonban még jobban kiterjeszti ezeknél az alakoknál a faj határait, mert nemcsak a Pos. alpina G RAS sp.-t sorolja a Pos. Buchi RöM.-hez, hanem a Pos. Parkinsoni Qu. sp.-t is. 1 Ez az utóbbi pedig QUENSTEDT ábrája alapján az eddigiektől egészen eltérő alak; lehetséges azonban, hogy az ábra hamis, mert QUENSTEDT maga is tesz észrevételeket az ábrára vonatkozólag s a Pos. Buchi RöM.-t is említi összehasonlításában. Mindezeket összefoglalva, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a posidonomyák vizsgálatánál a faji jellegeket nemhogy kiterjeszteni, hanem éppen szűkebbre vonni kell. Ezeknek a kagylóknak életmódja nyilvánvalóvá teszi, hogy a rajtuk mutatkozó változások a környezetnek nem kis változásával függenek össze. Viszont azonban ugyanezek a viszonyok nyilvánvalóvá teszik, hogy az eltérések nem mindig okolják meg a faji elkülönítést, mivel ezeknél az alakoknál lassú átmenetek élesen szembeötlők. A kisebb eltérések egy-egy típusra vonatkoztatva varietások vagy mutácziók gyanánt foghatók fel, a mi — a zoologiai viszonytól eltekintve — jobban feltünteti ezeknek az alakoknak sztratigrafiai fontosságát és kapcsolatát is. Hátra volna még, hogy a bakonyi példányoknak az adneti posidonomyák BITTNER-nél említett 2 hasonlóságáról szóljunk. Míg a bakonyi alakok kivétel nélkül egy típushoz, a Pos. radiata GOLDF. sp. könnyen felismerhető típusához tartoznak, addig a vizsgált adnethi kőzetpéldányban három féleség ismerhető fel. A példányok kicsinyek, kinőtt alakoknak nem tekinthetők, biztos felismerésüket és a bakonyi példányokkal való azonosítást megnehezíti még az is, hogy teljes példányt nem sikerült közöttük találnom. Leggyakoribb egy kerek, erős ránczokkal díszített alak, a mely a bakonyi Pos. radiata GOLDF. sp. példányokra emlékeztet ugyan, de talán erősebb búbja van és kerekdedebb a Pos. (Steinmannia) Bronni VOLTZ sp.-hez közeledő alakú. Ezért példányainkkal biztosan nem azonosítható. A másik típus a Pos. alpina G RAS sp.-re utal erős ránczokkal díszített, a bakonyi példányoknál szélesebb, búbja erősebb. Ez az alak emlékeztet a Pos. opalina Qu. sp.-re, 3 a melyre körvonalai jól vonatkoztathatók, csak ránczai erősebbek, mint QUENSTEDT fajánál. Ezt a típust taláu a Pos. opalina Qu. sp. elődje gyanánt tekinthetjük, a melyiyel QUENSTEDT alsó doggerkorú alakja varietási viszonyban állhat s könnyebb tárgyalás szempontjából Pos. Bittneri néven fogom alább említeni. Az adnethi alakok harmadik típusa közelebbről nem tanulmányozható, mert csak egy töredék képviseli, a mely finom, sűrűen álló ránczokkal fedett, mint a Pos. opalina Qu. sp., csakhogy alakjának ismerete nélkül egyik ismert fajjal sem azonosítható. A Pos. radiata GOLDF. sp. kőzetalkotólag fordul elő a déli Bakonyban a 1 QUENSTEDT: Der Jura, p. 501. Tab. 67. Fig. 28. 2 L. c. p. 449. 2 QUENSTEDT: Der Jura, p. 329. Tab. 45. Fig. 11.
