A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
20 A déli Ba kony jura rétegei. mészköveket is W ÄHNER «tarka czefalopodás m é s z k Ő»-f á c z i e s z ével azonosítom. Keletkezési helyüket tekintve, ezek a rétegek kétségtelenül mélyebb tengerrészekre utalnak mint az alsó liász brachiopodás fácziesze. W ÄHNER 1 a kőzet egyenletes kifejlődéséből, nem nagy vastagságából, a mangánkonkrécziókból és a vele kapcsolatos tűzkőzárványokból, valamint a fauna jellegéből azt következteti, hogy ezek a rétegek határozottan mélytengeriek. Kétségtelen, hogy ezek az érvek, kivéve a faunára vonatkozót, tényleg a mély tengerre utalnak, de a mai mély tengerre vonatkozó ismereteink alapján ezt a faunát mély tengeri fauna gyanánt nem tekinthetjük. Kétségtelen viszont az is, hogy ez az üledék a sikértenger határain kívül esik, azért talán legjobban kijelölhetjük helyét HAUG 2 bathiális zónájában, a mely a sikér-tengert és az abisszikus régiót áthidalja. Ezeket szem előtt tartva, kijelölhetjük a bakonyi középső liász-korú rétegek pontos sztratigrafiai helyét. Az, a már említett különbség, a mely a tűzköveshegyi és úrkúti rétegek között településben, a kőzet anyagában a kövületek megtartásában és a faunában mutatkozik, ezeknek a rétegeknek eltérő sztratigrafiai helyére utal. Az a körülmény, hogy a Ttízköveshegy rétegei kifejlődésben a schafbergiekkel azonosak, valószínűvé teszi a szintbeli azonosságot is. A tűzköveshegyi fauna megerősíti ezt, a mennyiben csaknem teljesen egyezik a schafbergi faunával. Mivel pedig faunájuk alapján a tűzköveshegyi rétegek a szicziliai Terebr. aspasia MGH. tartalmú rétegekre is emlékeztetnek, azért őket szintén az Amaltheus margaritatus MONTF. szintjének alsó részébe helyezzük, a hova a szicziliai rétegek és a schafbergi fauna is tartoznak. Az úrkúti rétegek gazdag faunájában mindössze nyolcz faj egyezik a schafbergi faunával. Még feltűnőbb a különbség azonban, ha a fauna elemeit tartjuk szem előtt. Feltűnik első sorban is az úrkúti faunában az aegocerasok hiánya. Ezek az alakok az említett faunák összetételében részt vesznek. Úrkúton ellenben csak egyetlen fajjal vannak képviselve s az is csak egy példányban. Ezzel szemben azonban nagyobb szerephez jutnak a coelocerasok, a melyek egyed-számban ugyan még nem gazdagok, de már több típust képviselnek. Ugyancsak feltűnő különbség gyanánt tüntethető fel az említett faunákkal szemben az arietites-jellegű harpocerasok, mint az Arieticeras Algovianum OPP. sp. és Ar. retrorsicosta OPP. sp. hiánya is. Ezek az alakok a középső liász mélyebb részeit jellemzik. Ezzel szemben feltűnnek a harpocerasok között a felső liász-típusok; a szorosabb értelemben vett harpocerasok mellett a H. Lilli H AU . sp. csoportjára emlékeztető H. evolutum VAD. AZ Amaltheus margaritatus MONTF. sp. faunánkból egészen hiányzik, holott a Lytocerasfimbriatuni Sow. sp., a mely Középeurópában az előbbi fajjal együtt az alsó margaritatus-szintet jellemzi, Úrkúton gyakori. Az úrkúti rétegek tehát olyan szintet képviselnek, a melyben az Am. margaritatus MONTF. sp. már elő nem fordul. De előjön Úrkúton az Amaltheus spinatus BRUG. sp., ez a magasabb szintbe tartozó faj olyan kövületek társaságában, a melyek egyébként a margaritatus-szintet jellemzik. Ez a körülmény megadja az úrkúti rétegek sztrati1 L. c. p. 190. 1. még Korallenriffe u. Tiefseeablagerungen in d. Alpen ; Schriften d. Ver. z. z. Verbr. Naturw. Kenntn. Bd. 32. 2 Les géosynclinaux et les aires continentales ; Bull. Soc. Geol. de France 3. Sér. T. 28. 1900—901. p. 620.
