A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
16 A déli Ba kony jura rétegei. tudvalevőleg az A mm. Bucklandi szintjét képviselik. Ebből önként következik, hogy a crinoideás és brachiopodás mészkövek behelyezésére nem marad más hely, mint az alsó liász felső része (ß). Hozzájárul a bakonyi rétegeknek az alpesi hierlatz-al való azonosításához az a körülmény is, hogy az ammonitesek rétegeinkben csaknem kivétel nélkül embryonális példányok. Ez a körülmény ugyanis W ÄHNER szerint 1 különös jellege a hierlatz-rétegeknek. Hogy a brachiopodák között is sok a fiatal példány, az — mint fentebb már emiitettük — csak eltérő létfeltételekre vezethető vissza. Ezek az eltérő létfeltételek pedig könnyen érthetővé válnak, ha ezeknek a rétegeknek lényegesen eltérő települési viszonyait tartjuk szem előtt az Alpokban és a Bakonyban. A Bakonyban ugyanis ezek a rétegek takaró gyanánt födik az idősebb üledékeket, az Alpokban azonban egyes csúcsok kis területén vagy hasadékokat kitöltve fordulnak elő, a melyeknek keletkezési viszonyait akár a dachstein-mészkő liászelőtti karros felületét transzgredáló liász-tengerrel,' 2 akár a MOJSISOVICS által feltételezett zátonyszerű dachstein-fácziesz és a közbülső részekben leülepedő hierlatzrétegek heteropikus kifejlődésével magyarázzuk 3 vagy áttolódással kapcsolatos rátüremlést tételezzünk is fel, miként azt W ÄHNER tette volt 4 annyi bizonyos, hogy ezeknek a rétegeknek keletkezési helyén a környezet kedvezőbb volt a brachiopodák kifejlődésére, mint a Bakonyban, a hol a sikér-tenger csak laza vagy félig kemény altalajt szolgáltatott a brachiopodák lakóhelye gyanánt. Kétségtelen, hogy ilyen életmódbeli eltérések az egyes alakok nagyságbeli termetén, egyéni fejlődésében tükröződnek vissza. Az előbbi rétegekkel szemben ezeknek a crinoideás és brachiopodás mészköveknek keletkezési körülményei annyiban változtak, hogy ezeknek keletkezése nem vezethető vissza csendes, nyugodt vizű tengerre, hanem talán a fenék emelkedésével járó hullámverés tetemesen elősegítette leülepedésüket s hozzájárult faunájuk, főként a krinoideák életfeltételeinek biztosításához. Ezeknek a rétegeknek előfordulása területünkön két helyre szorítkozik. Főelterjedésük és legjobb kifejlődésük a szentgáli Tűzköveshegyen van, a hol tetemes vastagságúak. Másik előfordulási helyük Úrkúton, a Csárdahegy D-i oldalán mindjárt a falu fölött az úrkút—kislődi út mellett van. KÖZÉPSŐ LIÁSZ. 5., 6. Vörös czefalopodás mészkő. (Az Amaltheus margaritatus szintje.) A crinoideás és brachiopodás mészkövekkel lezáródik az alsó liász-sorozat. A középső liász-rétegek legjobban Szentgálon a Tűzköveshegyen és Úrkúton tanulmányozhatók. A két előfordulás között eltérések mutatkoznak, azért külön-külön tárgyaljuk őket. 1 Zur heteropischen Differenz, d. Alpinen Lias ; Verh. d. k. k. Geol. R. A. 1886. p. 176. 2 GEYER : Über die Lagerungsverhältnisse d. Hierlatzschichten ; Jahrbuch d. k. k. Geul. R. A. 1886. 3 Über. d. chronol. Umfang d. Dachsteinkalkes ; Sitz.-Ber. d. k. Akad. Wiss. Bd. CV. 1896. 4 Das Sonnwendgebirge im Unterinnthal. 1903.
