A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
8 A déli Ba kony jura rétegei. honnan BISTRAM 1 közölt gazdag faunát belőlük a Lugano-tó északi részéről Val Solda-ról. Ezek a rétegek azonban eltérők fáczieszben, a mennyiben kovasavasak s kövületeik is kovasavval vannak átitatva. A középső Appenninekből ZITTEL 2 említ fehér és sárga tömött mészköveket, a melyek azonban valószínűleg fiatalabbak a bakonyi rétegeknél. Az említetteken kívül faunában hasonló rétegek vannak Luxemburgban 3 V s Francziaországban 4 a Cóte d'Or-ban, csakhogy úgy ezek, mint a hasonlókorú németországi és angolországi; rétegek is legnagyobbrészt homokkövek és márgák, tehát fáczieszben a bakonyi rétegektől elütök. A szóbanforgó mészkövek fáczieszbeli helyét tehát csendesvizű sekély tengerben jelölhetjük ki, még pedig az elmondottak alapján a dachstein-mészkőgvel megegyező keletkezési viszonyok között. Minthogy közvetlenül a triászrétegeken fekszik s a bakonyi jurasorozat legalsó tagját képezi, sztratigrafiai helyét a liász legmélyebb részébe, a planorbis zónában jelölhetjük ki. Bár a faunája nem bizonyít határozottan e mellett, mégis a benne előforduló molluszkumok általános jellege a liász legmélyebb részeire utal. Ugyanide tartoznak a déli Alpok kovasavas rétegei is ö, valamint ide helyezhetők valószínűleg az északi Alpok dachstein-fáczieszű liász-mészkövei is, a melyek hiányoznak azokon a helyeken, a hol a liász legmélyebb tagja czefalopodás mészkövekkel van képviselve. Alsó határuk, a dachstein-mész felé a Bakonyban is nehezen állapítható meg. Nemcsak kőzettani sajátságukban simulnak a dachstein-mészkőhöz, hanem alsóbb rétegeiben helyenként előforduló s néhol rossz megtartású pecten-féleségek erősen emlékeztetnek a felsőtriaszkorú P. Helli-xe, a mi által az elkülönítés még nehezebbé válik. Minthogy ez a szint hasonló kifejlődésben a Nagy-Bakonyban is feltalálható sztratigrafiai helyének és faunájának részletesebb tárgyalására, valamint a triász és liasz között levő határ kijelölésére hihetőleg még vissza kell térnünk. Függőleges és vízszintes kiterjedésben ezek a mészkövek foglalják el az első helyet valamennyi juraképződménynyel szemben. Főkiterjedésük Szentgál határába esik. Összefüggő területet borít a külső Üstihegy S-i oldalától kezdve SN felé Csalányos-pusztáig; nagyobb foltokban megtalálható a Csalányos-völgyben, úrkúti Csárdahegyen, a szentgáli Tűzköveshegy E-i és NE-i oldalán. Fiatalabb képződmények alól kis darabon kibukkanik Úrkúttól SE-re a Tűzkőhegy S-i laposán és Úrkúton a tanító háza mellett vezető Gubicza-úton s ezzel szemben az erdőszélen. Nagy területet borít a térképről már kieső herendi Somhegyen, valamint Sümegen is kimutatható. Vastagsága helyenként a 100 métert is eléri, néhol azonban csak 4—5 méter. 1 BISTKAM: Beiträge z. Kenntn. d. Fauna d. unt. Lias in der Val-Solda.; Ber. d. nat.-forsch. Gesellsch. Freiburg. Bd. 13. 1903. 2 Geologische Beobacht. aus d. Central-Apenninen. p. 117. 3 CHAPUIS et DEVALQUE : Fossiles d. terrains secondaires de Luxembourg, 1852. 4 MARTIN: Paléont. stratigr. de l'infra-lias du départ. de la Cőte d'Or; Mém. Soc. Géol. de France. II. Série. I. VII. — TERQUEM et PIETTE : Le lias inf. de Test de la France ; Mém. Soc. Géol. de France. 2. Sér. T. VIII. — TERQUEM : Paléont. de l'étage inf. de la format, liasique etc. ; Mém. Soc. Géol. de France. 2. Sér. T. V. S BISTRAM: 1. c. p. 15.
