A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
79 Placochelys placodonta J aekel. ról általánosságban beszélünk, a mennyiben az egyes szerzőktől idesorozott alakok szervezete lényegesen különböző. Ehhez járul az is, hogy a vázuk felépítésének részleteire vonatkozó legtöbb adat oly határozatlan és annyira bizonytalan, hogy ezekre akár mindent, akár pedig semmit sem lehet alapítani. A mint az egyes alakokat pontosabban fogjuk ismerni, nyilvánvalóvá lesz, hogy az Anomodonták széttagolása igen különböző csúszómászó typusokká elkerülhetetlen. Csak akkor lesz majd lehetséges az egyes triaszkorbeli alakkörök permbeli őseit megismernünk. Egyelőre a Theromorphák rendje, csak annak a bizonytalanságnak rendszertani kifejezése, a mely bennünket a perm-korbeli synapsid csúszómászóinak ismeretében körülvesz. Ma csupán arra szorítkozhatom, hogy legalább a Placodontáknak az Anomodonták típusához való viszonyát kissé tisztázzam. Hogy a typusos Anomodonták szervezetéről önálló ítéletet alkossak magamnak, gondosan kidolgoztam egy Dicynodontá-1, a melyet GOTSCHE tanár úr a hamburgi múzeumból volt szíves rendelkezésemre bocsátani és a melyet más helyütt behatóan ismertettem. 1 Ennek megismerése arra az eredményre vezetett, hogy az JJdenodon és vele együtt valószínűleg a többi Dicynodonták szájpadlás képződése egészen más, mint bármely egyéb csúszómászóé; illetőleg, hogy olyannyira emlős-szerű, hogy már csupán erre való tekintettel sem mellőzhező ezen alakkör és az emlősök közti vonatkozás. Ehhez társul még a koponya hátulsó részén jelentkező kettős nyakszírti bütyök (condylus) 49. ábra. A permből való Udcnodon pusillus JKL. koponyájának diplopalatinalis szájpadlása. Kétszeresen nagyítva. Pm állközti csontok (praemaxillae), melyek között nincsen középütt rés; Mx felső állkapocscsont, melynek egyikén, a baloldalin (az ábrán jobboldalt) csökevényes fog foglal helyet; Pa szájpadcsont(palatinum),mögötte a belső orrnyílások (choanae) láthatók, melyeket az ekecsont választófalként különít el egymástól; Pt szárnycsont (pterygoideum); Jjugale; S pikkclycsont (squamosum), Q négyszögcsont (quadratum), Bs alapékcsont (basisphenoideum), Ob alapnyakszírtcsont (occipitale basilare); Co oldali nyakszírti bütykök (condyli). kifejlődése, továbbá ha a rendkívül különálló Udenodon-on nem is, de indifferensebb rokonain — a fogazatnak emlősjellegű széttagolódása, jelesen a fogazat ezeknél metsző-, szem- és zápfogakra tagolódik. 1 Über den Schädelbau der Dicynodonten ; Sitz.-Ber. der Ges. naturforsch. Freunde zu Berlin. Oct. 1904.
