A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből

72 Placochelys placodonta J aekel. vagy alkarcsontoknak tartani, mivel különösen a proximális vég úgy látszik ez ellen szól. Mindamellett nem lehetetlen, hogy mégis lábszár- vagy alkarcsontoknak kell őket tekintenünk. Mindkét czombcsont jó állapotban került elő, melyeket különböző helyzetben a VIII. tábla 4—8. ábrái mutatnak be. Proximális végük, a melyről az epiphysis és az ízfej hiányzik, meglehetősen megvastagodott, a mint ezt az 5. és 6. ábrából láthatjuk, míg a 4. és 8. ábrák a felső rész keskenyebb oldalát mutatják. A disztális vég erősen kiszélesedett, persze nem annyira, mint a felkarcsonton, de mindamellett mégis oly mértékben, hogy vastagsága és szélessége itt úgy aránylik, mint 1:2 (7. ábra). A disztális izületi fejnek sipcsonti és szárkapcsi részre való elkülönülése itt is (7. és 8. ábra) világosan látható. Az alkar és lábszár csontjai közül a 9. és 10., valamint 11. és 12. ábrán látottak vannak meg. Vájjon a 14. és 15. ábrán feltüntetett, látszólag más egyénhez tartozó csont, ugyanebbe a csoportba tartozik-e, vagy talán egy kisebb példány felkarcsontjának tekintendő, két végének tökéletlen megtartása miatt nem dönthető el. A 9 (9a és 10.) ábra talán singcsont (ulna) vagy szárkapocs (fibula) lehet; mindkettő a kezdetleges végtagvázakban az uralkodó sugarat alkotja. A lábtőcsontok közül egy darab sem maradt fenn épségben; a leleten valószínűleg azért kerülhették el figyelmünket, mert az egyes kőzetdarabok keresztmetszetében a számos pánczélbúb, borda és hasbordák (gastralia) keresztmetszetéhez nagyon hasonlíthattak Egyesegyedül abból, hogy nem maradtak fenn, korántsem szabad porczogós voltukra következtetnünk. Nagy szerepet semmiesetre sem vihettek, és így a sokszögletes alakhoz el sem juthattak, hanem kerekded korongformájukat megtartották. A X. táblán látható rekonstruált képek megszerkesztésénél az a körülmény volt irányadó, hogy alakjuk egyrészt primitiv, paleozoos lábtypusokra emlékeztethetett, talán a Scincosaurus és Stereosíernum-éra s közepes speczializálódást mutathattak, olyformán, mint ez egyfelől a Nothosauridáknál és másfelől a Chelonidáknál észlelhető. Ilyen módon természetesen csak hypothetikus értékű képhez jutottam, a mely, ha szerencsésebb leletek állanak majd rendelkezésünkre, sok pontban megváltozik majd. Az ujjperczek közül csak egy állt rendelkezésemre, a melyet a VIII. tábla 18 ábráján (a VIII. táblán az 1 b és az 5. ábra között) tüntettem fel; ez a darab valószínűleg a középső ujj második vagy harmadik ujjpercze lehet. Az ujjperczeket törékenységük miatt csak nehezen lehetett a kőzetburokból kiszabadítani; némelyek kicsinységüknél fogva egészen kikerülték a praeparáló figyelmét. A márgaszerű mellékkőzetből azonban szerencsére sikerült kiszedni a fentemlített teljes ujjpereczet (VIII. tábla, 18. ábra). Ez alig van összenyomva, hanem igen lapos alakjának keresztmetszetét úgyszólván a maga eredeti voltában megtartotta. A szárazföldi állatoknak typusos hengeres csontjaival szemben szembetűnő rajta a lábak disztális végeinek uszonyszerű kifejlődése. A lábcsontoknak úszókká való kiszélesedése általában első jele annak, hogy a szárazföldi állat lába a vízi élethez alkalmazkodott. Még abban az esetben is, ha az ábrában közölt ujjpercz nem volna végső ujjpercz, nem tételezhető fel, hogy az az ujj, a melyhez tartozott, karommal lehetett ellátva ; a mi azonban még nem zárja ki azt, hogy a lábnak más ujja karmot viselt, a mint ez a teknősökön valóban elő is fordul. A Nothosauridákkal való összehasonlítás után azonban valószínűbbnek látszik az, hogy a Placochelys összes lábujjairól hiányzott a szabad végkarom. Azt, vájjon a X. táblán közölt ábrámmal