A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből

69 Placochelys placodonta J aekel. A VÁLL- ÉS A MEDENCZEÖV. A vállövről csak kevés és hiányosan értelmezhető maradék áll rendelkezésünkre. A VI. tábla la és b ábráin bemutatott csontot alighanem hollóorrcsontnak (coracoideum) kell tartanunk Mivel a 3. és 4. ábrán feltüntetett csontok valószínűleg a medenczéhez tartoznak, nem is jutna itt az 1. ábrán látható csontnak hely. Azonkívül ez a csont a tengeri Sauriusok hollóorrcsontjának rendes alakját mutatja, a melyeknél a kar nem nyomja a lapoczkacsontot, mint a szárazföldön mozgó állatoknál, hanem a melynek hatása a tőle hasoldalvást fekvő elemekre, elsősorban a hollóorrcsontra gyakorolt húzásban nyilvánul. Ez utóbbiak éppen ezen oknál fogva a Nothosauriusok-, Plesiosauriusok-, Mesosauriusok-, Ichthyosaui iusok- és krokodílusoknál a symphysisben széles felületen függnek össze, a miáltal az elülső és hátulsó peremnek az a különös S-alakú hajlása áll elő, a mely az 1. ábrán is kifejezésre jut és részben ki volt egészíthető. Az, hogy ez a kiegészítés, különösen a proximális végre nézve jogosult-e és a valóságnak megfelelő-e, mindenesetre vita tárgya lehet. De, hogy az 1 a ábrán jobbfelől fent volt az ízvápa, már abból is kiviláglik, hogy e helyen a csont megvastagodott. Az ábrának bal felső élének gyönge megvastagodása arra vall, hogy az acetabulum előtti csontszélen, a lapoczkacsont és az elülső hollóorrcsont (praecoracoideum) közötti határon egy nyílás lehetett, a mely vérereknek és idegeknek bevezetésére szolgált. A pontozott vonallal vázlatosan úgy jeleztem ezt, a mint ez a Nothosauriusok hasonló csontján valóban feltalálható. Nagyon sajnálhatjuk, hogy sem a lapoczkacsont, sem a kulcscsont nem maradt meg E két csont ismerete már azon okból is nagyon kívánatos volna, mert ezek a teknősök igen különös alakot öltöttek. A Placochelys e tekintetben esetleg felvilágosítással szolgálhatott volna Az iránt már aligha lehet kétség, hogy a teknősök lapoczkacsontjának az a különös előre és lefelé irányuló nyúlványa, az acromionnal azonos és nem mint GEGENBAUR vélte az elülső hollóorrcsonttal. Ez utóbbinak a hollóorrcsont elülső peremén kellene feküdni, a mely helyen az élő teknősöknél valóban találunk is porczogós maradványokat, a melyeket a mondott értelemben ítélhetünk meg. Rendelkezésemre áll egy az észak-francziaországi felső barna jurából (Bathonien) származó csont, a melyet teknős-lapoczkacsontnak tartok s a melynél a jelzett nyúlvány még széles és sokkal kevésbbé feltűnő, mint a fiatalabb teknősökön. E szerint a lapoczkacsont talán a Placodontáknál is viszonylagosan normális külsejű lehetett. Mivel a német kagylósmészben talált csontleletek nagy része Placodontáktól származik, nem mulaszthatom el, hogy a figyelmet erre az eddigelé meg nem magyarázható pontra is rá ne irányítsam. A Placochelys kulcscsontja aligha eshetett messze a pálczika alaktól, hiszen akkor mindenesetre maradványaira is ráakadtak volna. Nem tartom kizártnak, hogy a VII. tábla 4a és b ábráin látható csonttöredék kulcscsonttöredék, e feltevést azonban nem nagyon hangoztatom, mert esetleg e töredék a mostanáig ismeretlen alakú hasbordák része is lehet. Ezzel azonban korántsem akarom kétségbe vonni az Eunothosaurus SEELEY és a Placodonták között fennálló rokonsági viszony lehetőségét. A medenczeövből félreismerhetetlenül egy elem maradt meg, mely a VI tábla 2 a, b ábráján látható. A háromlapú, vastagabb vég csakis az ízvápában