A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
64 Placochelys placodonta J aekel. A peremlemezek, miként jeleztük, rendesen egyszerű gyűrű alakjában fogják közre a bordák képezte pánczélt, és az elülső páratlan tarkólemezen kívül, hátul még egy vagy néhány mediális farklemezt is közrefognak. Már azáltal, hogy ezek a farklemezek az egyszerű koszorú keretéből részben kilépve a hátvért czentrális területébe belenyúlnak, a peremlemezeknek nagyobb jelentőséget kölcsönöznek. Kiderült azonban, hogy ezek a bőreredetű pánczél-elemek a koszorún belül eredetileg más helyen is előfordultak. A württembergi keuperből származó Psammochelys-nél, a legősibb typikus teknősnél, FRAAS E. 1 szerint, a peremlemezek alkotta külső koszorú között kétoldalt, elül is, hátul is, egyenlő darabokból álló belső sort is találunk, a melyek a bordák alkotta pánczél fölé búbosán, vagy kúpalakúan előre domborodnak. FRAAS ezeket a részeket a 409. oldal 1 ábráján bemutatott rekonstrukcziójában és a kísérő szövegben «marginalscuta» és «submarginalscuta» névvel jelölte. A csontos hátpánczélnak leírása alkalmával a 411. lapon ezekről a részekről a következőket mondja: «a peremlemezek varratjainak vonalai a mi darabunkon nem találhatók. A tübingeni példányon a varratok nyomait azokban a finom vonalakban vélik ugyan felismerni, melyek oldalvást láthatók, de a kérdés biztosan ennek alapján sem dönthető el.» Az elülső peremlemezekre vonatkozólag pedig azt mondja: «Itt, a mint ez a teknősöknél rendes dolog, kicsiny kerekded szarúpajzsokkal (marginális pajzsok) voltak takarva.» Ezek után már nem lehet kétséges, ha ez mindjárt a további megjegyzésekből nem is tűnik ki világosan, hogy itt igazi peremlemezekre kell gondolnunk. Ezt FRAAS-nak egy előbbi kijelentése is bizonyítja, mely szerint a carapax kőzetlenyomatának külső és belső oldalán egyaránt az utóbbinak egy csontja találtatott. Ha azonban a külső peremdarabok igazi, szarúpajzsokkal fedett peremlemezek voltak, akkor a hozzájuk ugyanabban a síkban, czentrálisan csatlakozó csontbúbok a csontos bőrváznak csak hasonló képletei lehettek. Búbszerű domborodásai valószínűleg peremlemezekhez hasonló módon egyes csontdarabokat határoltak el s nem sorozhatók egyszerűen csak a szarúpikkelyek közé. A mikor FRAAS a többi teknősök körében nem talált velük homológ részeket, teljesen helyes úton volt. «Az állatnak ez valami idegenszerűt, valamennyi élő és fosszilis fajtól elütő külsőt kölcsönöz». Ez a jellemzés érthető, ha a most említett pánczél-részeket «marginalia» és «submarginalia» néven, a mint én jelzem ezentúl, a dermális csontvázhoz számítjuk. E jelenség azonnal elveszíti különálló jellegét és könnyen érthető lesz, ha a submarginalia névvel jelölt pánczélrészeket a Placochelys intra marginális búbos pánczéljával homolog részeknek tekintjük. Ezáltal nemcsak létük, hanem helyzetük és alakjuk is érthető s a hátvért valószínű fejlődési menetébe minden nehézség nélkül beilleszthető. Ez az első tekintetre tisztán morphologiai beosztás phylogenetikai jelentőségűvé lesz azáltal, hogy Proganoclielys, mint a felső keuperből származó legősibb teknős, történetileg is szorosan csatlakozik az alsó keuperben élő Placochelys-h.ez. Mindezek után úgy hiszem, hogy a Placochelys csontos búbos pánczéljának nyomait megtaláljuk: 1. valamennyi teknős peremlemezeiben és tarkólemezeiben; 2. sok teknős peremlemezei közt levő farklemezében és 1 EBERHARD FRAAS: Proganoclielys Quenstedti BAUR (Psammochelys keuperiana QUENSTEDT; Jahreshefte des Vereins für vaterländische Naturkunde in Württemberg. 1899. pag. 401.)
