A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
60 Placochelys placodonta J aekel. létre, hogy a jelzett nyolcz csigolya szorosan egyesült más vázrészekkel, a mi megakadályozta a törzsváznak erre a czélra lefoglalt segmentumainak későbbi számbeli ingadozását. Ilyen elemeknek azonban csak a törzsvázat gyűrűsen körülvevő peremlemezeket tarthatjuk, hozzáértve a tarkólemezt és a farkfedőlemezeket, valamint a bordák viszonyát a haspánczélhoz. Az epidermális szarúvázat illetőleg nem merültek fel lényegesebb nézeteltérések. Törzsfejlődési változásait még eddigelé nem tanulmányozták összefüggésben, jóllehet a fosszilis vázakon is könnyen lehet őket megfigyelni, valamint fejlődésének irányait és egyes szakait is könnyen lehet históriailag követni. A szarúpánczél pikkelyes területekre oszlik, melyeknek határai többé-kevésbbé mélyen nyomulnak be a csontos pánczél felületébe. Innen van az, hogy a csontos pánczélon a fölötte levő pikkelyek határai rendesen sokkal határozottabbak, mint a csontos pánczél egyes alkotórészeinek határai. Hasonlíthatatlanul bonyolódottabbnak bizonyult a csontos váz megítélése. Minthogy a törzspánczél az összes teknősökön egy hátoldali és egy hasoldali vértre különül, azért megkülönböztetünk a) egy hátvértet vagy «carapax»-ot és b) egy hasvértet vagy «plastron»-t. Ezen megkülönböztetést azonban nem tekinthetjük olyannak, mely eredettől fogva jogos volna, még ha az is látszólag e mellett a megkülönböztetés mellett szól, hogy a legújabb időkig némely tudósok szerint a pánczél két fele egészen különböző módon származott. A csontos pánczélra vonatkozó eddigi vizsgálatok főleg a hátvértre, a carapaxra szorítkoztak és abban az általános felfogásban csúcsosodtak ki, hogy a bőrelemeknek bordákkal és felső ívszárakkal való egybeolvadása révén keletkezett. E mellett azt is föltételezték, hogy a bordalemezek (costalia) a bőrcsontoknak a bordákkal való összenövéséből származtak. GOETTE A. 1 érdeme, hogy ennek téves voltát fejlődéstani vizsgálatok alapján kimutatta. Rámutatott arra, hogy a pánczélképződésnél semmiféle cuticularis bőrvázrészek nem olvadnak össze a bordákkal és hogy a «costalia» névvel jelölt vázrészek e szerint csak valódi bordák (costae) lehetnek. Bőreredetűek azonban — a búvárok egyhangú véleménye szerint — az úgynevezett peremlemezek (marginalia), a melyek a neurocostalis pánczélt körülövezik és a melyekhez a tarkólemez (nuchale), továbbá a farkfedőlemezek (pygalia) tartoznak; utóbbi lemezek a hátpánczél hátulsó végén az ideglemezek (neuralia) folytatásában fekszenek. A teknősök hátvértjében tehát háromféle elemet találunk: 1. A középső részt, mely a hátvért képzésébe bevont 8 «thecalis csigolya» felső ívszáraiból képződött, ezeknek felső felületét alkotja, míg a felső ívszáraknak, vagy neuraliáknak oldali, lefelé fordult részei a csigolyatesttel lépnek összeköttetésbe. E részeket tehát minden további nélkül «neuralia» (ideglemezek) 8) névvel jelölhetjük. 2. A 8 páros bordát (Á^g), melyek a bordaívek fődarabjainak felelnek meg. Ezeket a fődarabokat közönségesen bordáknak szokás nevezni és ezek a teknősök pánczéljában felszínüknek kiszélesedése által részben vagy egész hosszúságukban a szomszédos bordákkal és az ideglemezek oldalszéleivel nőnek össze. 3. Peremlemezeket vagy marginaliákat, melyek a hátvértnek most említett 1 Idézett helyen, 422. 1.
