A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből

57 Placochelys placodonta J aekel. plastronok először oldalt, majd pedig egészen kiszorulnak, míg a Trionychidáknál (42. szövegábra) a hyo- és hypoplastronok egyetlen csontpárrá olvadnak. Itt egyszersmind megszűnik a hát- (carapax) és hasvért (plastron) közötti összefüggés, az úgynevezett «híd», a mely a kettőt összekötötte volt, egészen eltűnik. Ezek az ellenőrizhető fejlődési szakok egy olyan kiinduló fejlődési szakra utalnak, a melyben a hát- és hasvért közötti híd hosszabb volt, mint a fiatalabb alakokon. Ezt az állapotot találjuk a württembergi keuperből ismeretes legősibb teknősnél, a Psammochelys-né 1. Itt a hidat, a mint ezt FRAAS kimutatta, nem öt borda alkotja, mint az élő alakok- --—"^Úgyjfe ->— nál, hanem hét; ez a híd termé- jő szetesen hosszú, a lábaknak meg- / fff felelő kivágások a hasvérten arány- L^hÍ^^^k lag kicsinyek. A míg továbbá a teknősök túlnyomó nagy számánál és majdnem valamennyi fiatalabb alakon csak négy lemezpár fordul elő, addig néhány most élő és nagyon sok kihalt alakon, de különösen a legősibb teknősökön, még egy pár, úgynevezett mesoplastron található a hyo- és hypoplastronok között (41. ábra). A haspánczélnak ilyetén összetétele, FRAAS E. szerint, a württembergi keuperből ismeretes legősibb teknősre, a Ps ammo che lys-re is ráillik.

1 Azon vizsgálatok után azonban, a melyeket a tübingeni és stuttgarti gyűjtemények eredeti példányain végeztem, e felfogás helyessége kétesnek tűnik fel előttem. Maga FRAAS E. tanár is bevallotta stuttgarti példányainak megtekintése alkalmával, hogy a haspánczélnak fentnevezett elemei nem állapíthatók meg kellő biztonsággal a Psammochelys-en\ a többé-kevésbbé elmosódott határvonalakból inkább nagyobb számú darabok összetételére következtethetünk s úgy látszik, mintha ezeknek alakja és elrendeződése még semminemű szabályt sem követne. Ha ezt a látszatot későbbi leletek megerősítenék, akkor ennek a legősibb teknősnek hasvértje fontos közbülső helyet foglalna el a fiatalabb teknősök typusa és az olyan hasvértképződés között, mint a milyennel a Placochelys bírt. A hasbordáknak lapos kiszélesedése, összenövése a bordák hasoldali végével mintegy bevezetője volt egy összefüggő hasvért keletkezésének, a 40. ábra. A ma élő teknősök hasvértje. Szerkezetének normális típusa. Cl kulcscsont (clavicula); lel közbülső kulcscsont (interclavicular Hy hyoplastron ; Hp hypoplastron; Xp xiphiplastron; p a medencze csatlakozási helye. 1 Idézett helyen, 418. lap.