A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből

54 szárának alakjából teljes biztonsággal arra következtethetünk, hogy az la és 1 b ábra jobboldali vége volt a proximális vég, vagyis ez volt az a rész, a melylyel a borda a gerinczoszloppal összefüggött, a borda belső felülete ugyanis kifelé ellaposodik, úgy a mint ez egészen hasonlóan valamennyi teknősön megfigyelhető. Ezenkívül ennek a proximális végnek nagyobb hajlása megfelel annak a barázdának, a mely eredetileg valamennyi gerinczesnél a felső ívszárak és bordák között található s csak másodlagosan egyenlítődhetett ki a hátpánczél viselete következtében. A bordák felső részeinek sima oldalfalai (VI. tábla la ábra) a mellett tanúskodnak, hogy ezek a részek már nem szolgáltak izmok megtapadására, hogy tehát a bordaközti izomzat, a mely máskülönben a törzs mozgásait közvetíti, épp oly mértékben visszafejlődött, mint a most élő teknősöknél Mivel a bordafejeken sem tűnik fel semminemű olyan kiöblösödés, a melyet capitulumnak vagy tuberculumnak lehetne minősíteni, ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy a törzs váza nem volt mozgékony a derék táján. A pánczél kifejlődése tehát itt a tengelyváznak teljes megmerevedését vonta maga után, úgy a mint ezt typikusan a teknősökről tudjuk. A VI. tábla 6—9. ábráin feltüntetett csontdarabok két heterogén alkotórészből állanak. A hosszú, erős darabok kétségkívül bordarészek. A kisebbek, a melyek az előbbiekhez elül is, hátul is hozzácsatlakoztak, miként a 6a, 7b, 8a és 9. ábrán látható, a bordaperemen végződnek. Az egyes odatapadt daraboknak csekély hosszirányú megnyúlására még az elülső és hátulsó bordaperemeknek megfelelő behajlásából is következtethetünk. Ez utóbbi darabok tehát semmiesetre sem bordatöredékek, hanem bőr eredetű haspánczél darabjai, vagyis úgynevezett hasbordák vagy gastraliák. A hasbordák nagyon különböző alakúak. Egyeseknek karcsú alakja (2—4. ábra) közvetlenül a Nothosauriusokéra emlékeztet. A 3. ábrán bemutatott hasborda meglehetős pontossággal megegyezik a Noíhosaurus középvonalában fekvőkkel, avval a különbséggel, hogy a mi esetünkben a hasborda középső részének megvastagodása sokkal esetlenebb és idomtalanabb. A bordadarabokhoz tapadt hasbordák (6—9. ábra) részben pálczaalakúak, részben alaktalanul kiszélesedők. A pálczaalakú darabok a bordarész domború elülső peremén feküsznek, a szélesek a hátsó peremen A mi a különálló, pálczaalakú darabokat illeti (2—4. ábra), úgy hiszem, a hasoldal elülső részéhez tartoztak és a vállöv hasoldali részein, különösen a hallóorrcsontokon (coracoideum) helyezkedhettek el. Ha már a hasbordáktól szerkezetükre nézve lényegesen eltérő bordadarabokat csakugyan azoknak kell minősítenünk, akkor ezek, már a hozzájuk tapadó, most említett hasbordák miatt, csak az állat hasoldalához tartozhattak. Ki van zárva, hogy az előbb leírt hátoldali bordák distális végeit képezhették volna, főleg, mivel mindkettőnek gyönge görbülete a mellett szól, hogy meglehetősen hegyes szög alatt találkoztak a törzs két oldalán (38. szövegábra). Ha a distális bordadarabok folytonosan hajolva a háti bordák proximális részeinek folytatását képezték volna, akkor a hátpánczél alatt annak oldalsó áthajlásán belül feküdtek volna és akkor viszont a hasbordáknak jelenléte ezen a helyen ki lenne zárva. Mindezek alapján a VI. tábla 6—9. ábráján bemutatott bordadarabok a bordaíveknek csupán hasoldali részeinek tekinthetők, a melyek csak oly szög alatt hozhatók összefüggésbe a felső bordarészekkel, a mint ezt a 38. szövegábra rekonstrukczióban mutatja. A bordaíveknek ezen hasoldali részei rendesen nem csontosak, hanem állandóan porczos állapotban maradnak. Mivel azonban az elcsontosodás mértéke lénye-