A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
44 Placochelys plac odonta J aekel. közepét találó metszeten, baloldalt, a felsó' perem haladásának megfelelőleg (10£ ábra) magasabbra terjed fel. A csigolyatestnek (W) tehát egyrészt egy felső tágabb ürege van, melyet a felső ívszárak (Ob) áthidalnak s melyet ezért nyilván neurális csatornának (Nc) tekinthetünk. Másrészt ezen üreg alatt kisebb bemélyedést találunk, mely a csigolyatestbe jobban bemélyed és nyilván a nyakcsigolyák szekrényalakú bemélyedésének felel meg. Lehetséges azonban az is, hogy a chorda itt a csigolyák között nagyobb terjedelemben maradt meg és ezért az alsó üreget chordacsatornának (Che) is lehetne tekinteni (10. ábra). Ámbár a bordákról külön fejezetben óhajtok foglalkozni, mégsem hagyhatom szó nélkül a csigolyák leírásánál a hozzájuk tartozó bordákat, minthogy ezek az egész csigolya megítélésére fontosak. 29. ábra. 30. ábra. 29. ábra. A Placochelys három elülső csigolyateste, rekonstruálva, oldalvást tekintve. a atlas, de dens epistrophei, Z csapszerű kiemelkedés a neurális csatorna mellső végén, E epistropheus, n l t «3 az 1., 2. és 3. csigolya felső ívszárainak csatlakozási helye. I, II és III egyes csigolyák. 30. ábra. Ugyanez a csigolya, felülről tekintve. n c neurális csatorna, k szekrény alakú mélyedések. Kétségkívül bordának kell tekintenünk azt a csontdarabot (R), a mely a csigolya oldalán kinyúlik és a hátoldalon a hátpánczéllal érintkezik. Ez a borda egy alsó nyujtvány útján a csigolyatesttel érintkezik. (Lásd a IC)b ábrát is.) Egy felső nyujtványnyal pedig a felső ívszárakkal lép összeköttetésbe, melyek a neurális csatorna fölött széles tetőt alkotnak. A 10b ábrában oldalnézetben látható és a 10. ábrában Ptr-rel jelzett alsó nyujtványt harántnyujtványnak (processus transversus, diapophysis) tekinthetjük, annál is inkább, mivel ezt a részt a többi csigolyákon is (például V. tábla 4c ábra) varrat választja el a csigolyatesttől. A tulajdonképpeni bordarész rövid spatulaalakú, részben csak lenyomatban maradt meg. Meglehetős tompa hajlással végződik s a hajlás felső pereme a pánczél belső homorú felületéhez illeszkedik. Ezen termet, továbbá a csigolya és bordájának a hátpánczélhoz való látszólag rendes fekvése után ítélve, azt hiszem, föltehető, hogy ez a csigolya mint első feküdt a hátpánczél alatt és hogy kifejlődését tekintve, körülbelül a pleurodir teknősök utolsó nyakcsigolyájával állott egyazon fokon. Ezt a felfogást
