A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
36 Placochelys placodonta J aekel. charodon megalodon-hoz (tágabb értelemben), kiváltképen a belga plioczénben talált óriási alakhoz, hogy itt is fel kell tételezni a Carcharodon óriásfogainak hirtelen szétválását. A tüdó'shalak körében is találunk hasonló esetet. A karbonkorú Ctenodus cristatus-t, melynek fogai a tüdó'shalak sorában a legszélesebbek, hirtelenül oly formakör (Uronema és Conchopoma) váltja fel, melynek képviselőin a többi tüdőshalak jellemző foglemezei helyébe szabálytalan elhelyezésű kisebb fogdudorok halmazai léptek. S ebből eléggé világos az a lehetőség, hogy túlnagy fogú formákra hirtelenül olyanok következnek, a melyeknek foga vagy nagyon apró, vagy egyáltalán nincsen foguk s melyek e mellett szoros phylogenetikai kapcsolatban vannak a nagyfogú formákkal. Ha ezen eredményt most már a Placodus-okra alkalmazzuk, nem lehetetlen azon állítás, hogy belőlük olyan formák származtak, melyeknek a szájpadon a legnagyobb fogak helyett egy csomó kis foguk volt, vagy egyáltalában fognélküliek voltak. Az első esetre példa a FRITSCH báró által leírt Tholodus-szá)padcsontok, melyek egy csomó szorosan álló, utána növő foggal vannak ellátva. FRITSCH báró ezeket az állkapcsokat különös fogazatuk miatt a vérteshalakhoz (Ganoidei) tartozóknak vélte. Én már azért sem fogadhatom el ezt a nézetet, mert a Lepidosteidák és Pycnodonták fogai, melyek összehasonlításra egyedül alkalmasak, szövettani tekintetben egészen más szerkezetűek, mint a Tholoduséi, melyek viszont a Placodus-fogakkal nagyon megegyeznek (14—18. ábra). Ezek után azt hiszem, hogy a jelzett Tholodus inkább a Placodonták származéka és szájpadcsontjainak különös fogazatát a nagy Placodonta-fogak szétesése révén kapta. Azt, vájjon az angol triasból származó Hyperodapedon, melynek hasonló fogazata van, szintén ide sorozandó, csak tüzetesebb tanulmányok dönthetik el, melyek alapján előbb koponyájának csonttani szerkezetét kellene megvilágítani. Minthogy a Placodonták körén belül is érvényesül a fogak számának redukcziója és mivel a Placochelys állközti csontjai már valamennyi fogukat elveszítették, a fennebb mondottakkal kapcsolatosan azt következtethetjük, hogy a Placodonták utódai fognélküliek. Az ilyen parallelfolyamatnak már a lehetősége is nem kevéssé fontos a Placodonták és teknősök közti viszonyra, melyet alább tárgyalunk. A GERINCZOSZLOP. A Placochelys gerinczoszlopából az V. és VI. táblán ábrázolt csigolyákon kívül még néhány csigolyatöredék maradt fenn. A kemény mészkőből különösen a kisebb, bonyolódottabb alkotású vázrészek kiszabadítása fáradságos, nehéz feladat volt. Nyolcz csigolyát meglehetősen sikerült kiszabadítanom, azonban a felső ívszárak közül csak a VI. táblán (8—11. ábrán) lerajzoltakat és még néhány hiányos töredéket tudtam kikészíteni. A harántnyujtványokat rendesen a csigolyatesttel összefüggésben találtam, bár ez utóbbit egy-egy varrat határozottan elválasztja a harántnyujtványoktól. Az úgynevezett intercentrumok teljesen hiányzanak. A csigolyatest némely Stegocephaláknak több részből álló temnospondylis csigolyatestével ellentétben, valamennyi hüllőhöz és magasabbrendű «Tetrapodák»hoz hasonlóan holospondylis. Két-két őscsigolyának azon egymásután következő
