A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből

21 Placochelys placodonta J aekel. elemre tagozódik, mint bármely más zsigerív, ennek megfelelően az alsó állkapocs alsó két darabját c és <Avel jelöltem. Az állkapocs izületét alkotó hátulsó darab (c) a MECKEL-féle porcznak felelne meg, az elülső darab (d) pedig egy eddigelé figyelemre nem méltatott, új elemet képviselne. A hátulsó darab számára megtarthatjuk az articulare elnevezést, az elülső számára pedig az «

intradentale» nevet ajánlanám. Hogy ez a két rész az egyéni fejlődés kezdőfokán, tehát még porczos állapotban, nincs egymástól elkülönülve, az teljesen egybevág azzal a tapasztalattal, hogy a szomszédos, különösen pedig az egyértékű (homolog) elemek porczkezdete ezen a fokon még szintén egységes. Azt az elterjedt nézetet, hogy a MECKEL-féle porcz hátulsó része az emlősöknél az alsó állkapocstól különválasztva fülcsontocskákká alakult volna, teljesen valószínűtlennek tartom. Már az a palaeontologiailag kétségtelen tény, hogy az emlősöket magasabbrendű négylábúakból kell levezet) CL a—d az elsődleges szájív négy darabja, a a supraquadratum, izületi fejecskével a hátulsó szemgödri koponyaszögleten s a háromosztású ideg nyílásával, b quadratum, c articulare, d intradentale Sp a spleniale, mint a bőrcsontos állkapocsváz egyetlen maradványa. nünk és hogy az alsó állkapocs izülete élettanilag sohasem volt nélkülözhető, semmikép sem volna a fentebbi állítással összeegyeztethető. Egyébként az emlősök alsó állkapcsa egész alkatában teljesen megfelel a hüllőkének. Ezzel szemben minden habozás nélkül volnék hajlandó az illető fülcsontocskákat a szájív függelékes részeiből levezetni, mint ezeket a Pleuracanthus nevű ős hal ínynégyszögcsontján találjuk,

1 és az élő czápák úgynevezett fecskendőlyuktájéki porczaiban ismerjük. Az alsó állkapcsi ág belső alapjának eredetileg való kettéosztásával, legjobban egyeztethető össze a fedőcsontok elrendeződése is. Ha a fedőcsontok állandóan ugyanazon a helyen jelennek meg és határozott viszonyban állnak egymással, akkor 1 Über die Organisation der Pleuracanthiden (Sitz.-Ber. d. Ges. naturf. Freunde Berlin, 18891 O. M. REis-nek az a kritikai megjegyzése, hogy itt tulajdonképen hyoidív kopoltyú-sugarairól volt szó, kevés bizalomról, de még kevesebb szakértelemről tanúskodik. A fent említett alaknál a nyelvcsonti ív sugarai széles kopoltyúfedőt alkotnak és az illető eredeti példányon teljesen el vannak választva a szájív sugaraitól.