A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Diener Károly: Újabb megfigyelések a déli Bakony kagylómész-Cephalopodáin
Újabb megfigyelések a Déli Bakony kagylómész- Cep J ialopo c láin. 33 E példány lehetővé teszi az eddig csak részben ismert kamaravarrat teljes képének megismerését. A széles külső- vagyis szifó-karély, a mely egészen a perem széléig húzódik, csaknem ugyanolyan mély, mint az első oldalkarély; a mint e körülményt már MOJSISOVICS E. is kiemelte. Ellenben a második oldalkarély csak félannyira mélyed le, mint az első. Mind a külső karélynak, mind az oldalkarélynak alapja hosszú fogakkal van ellátva és a nyereg szélei is a magasság feléig gyengén rovátkoltak. A két oldalnyereg majdnem egyforma magas s e mellett magasabbak mint a külső nyereg. A köldökperemen innen, kívül csak egy segítő karély látható. Méretek: átmérője .30 mm. , , , , í magassága .14 » az utolso kanyarulat < , ( vastagsaga . 8'5 » köldöknyilásának átmérője ... 7 » A kamravarrat pontos ismerete most már módot nyújt a Hiaigarites Emiliaenek és a hozzá igen közel álló Hungarites semiplicatus HAUER-nak (Beiträge zur Kenntniss der Cephalopoden aus der Trias von Bosnien, II. Th. 1. c. p. 29. Taf XI, Fig. 4—6) élesebb összehasonlítására. E két faj külső megjelenésében a különbségek igen c ekélyek és csak a köldök tágassága és a diszítmények között mutatkozó csekély jelentőségű eltérésekre szorítkoznak. Ezekhez azonban ezúttal mint feltűnő különbség egy lényeges jellemvonás járul, mely a külső karély alkatában nyilatkozik. Ez ugyanis a H. semiplicatus-or\ csak félig olyan mély, mint az első oldalkarély ; ellenben feltűnően széles és erősen előre nyúlva húzódik át a peremélen az oldalak felületére Ezen körülménynél fogva a szóban levő két alak elválasztása feltétlenül jogosult. A Hungarites Emiliae t eddig csak a Forno melletti fehér Latemar-meszekből ismertük, a mely meszeknek faunája a buchensteini és alsó-wengcni rétegek formájához csatlakozik és a melyet MOJSISOVICS E. az ő fasszáni alemeletébe állít.* Minthogy a hajmáskéri Cephalopoda-fauna, az összes jellegeit tekintve, kétségtelenül Trinodosus-zónába tartozik, ennélfogva a Hungarites Emiliae a leiostrak Ammonitok ama nem csekély számához sorozandó, a melyek az anisusi emeletből a magasabb triaszszintekbe fölérnek. Hungarites sp. ind. Ptychites cf. flexuosus MOJS. e) Hajmáskér. 18. sz. Atractites sp. ind. Orthoceras sp. ind. Plcuronautilus sp. ind. Ceratites cf. subnodosus MOJS. * E. v. MOJSISOVICS, W. WAAGEN und C. DIENER: Entwurf einer Gliederung der pelagischen Sedimente des Triassystems. Sitzungsberichte der kais. Acad. d. Wissensch. Wien, math. nat. Cl. Bd. C1V, 1895, -p. 1297.
