A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből
Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 mondja). Ez az alak tehát geologiai helyzetét tekintve, legközelebb áll a veszprémi maradványokhoz és ennélfogva az összehasonlításnál első sorban jöhet tekintetbe. Nagyon örvendetes, hogy R EIS idézett monográfiájában éppen a Graphiurus calloptems p t e r y g o i d e u m-ját vizsgálta meg tüzetesebben és azt i. h. az V. tábla 9. ábráján lerajzoltatta. Ez az ábra abba a helyzetbe juttat bennünket, hogy az előttünk levő szárnycsontot a REis-félétől lényegesen különbözőnek tapasztalván, a két alak faji megegyezését kizártnak tekintsük. A csontnak alsó, előre irányuló nyújtványa ugyanis tetemesen hosszabb mint a Graphiurus callopterus-on; előre és fölfelé irányított éle pedig gyengén hajló ívben sokkal jobban előre görbült. Azonkívül le van még írva az európai triászból és pedig a perledói kagylómészből (nem felső keuper, miként S MITH W OODWARD állítja!) egy részleteiben fogyatékos typus, a Heptanema paradoxum BELL és a coburgi keuperből egy Coelacanthinum-töreáék. Ez a két maradvány azonban nem alkalmas arra, hogy a veszprémi leletekkel közelebbről összehasonlíttassék. Minthogy az utóbbiak rendszertani meghatározásra nem elegendők, legyenek egyelőre, a míg jobb leletek, a pontosabb faji megállapítást lehetségessé teszik, Coelacanthus sp. névvel megjelölve. FAM. LEP1DOSTE1DAE. A 10. ábrán lerajzolt töredék valódi fogacskát visel, ennélfogva a szájüreg fedőcsontjának tekintendő. E maradvány a fogak sajátságos szerkezeténél fogva Lepidosteidá nak bizonyul és mint ilyen, kicsinysége és fogyatékos állapota daczára is, különös figyelmet érdemel. Ugyanis a Lepidosteidák legrégibb képviselőjén, a Coloboduson, a fogkorona tetőpontján egy a zománczköpenytől körülvett tejszinűen homályos hely van. Ez egy eddigelé még figyelemre nem méltatott fogállomány, mely akként támadt, hogy a külső dentinréteg az epithelium felől beolvadt és a melyet a dentinrostok benyúló szálainak kuszált összevisszasága jellemez. Ez a fogállomány a Lepidosteidák törzsfejlődése folyamán lassanként kiszorítja az eredeti zománczköpenyt. A jurabeli alakokon ez a zománczköpeny már vékony s a korona és a gyökér határán lévő vékony gyűrűre szorítkozik. Mellesleg említem, hogy ez a zománczhoz hasonló anyag, melyet tecodentin-nek (megolvadt dentin) nevezek és más helyen annak idején tüzetesen fogok ismertetni, a Teleosteusok-nál teljesen az emlősállatok valódi fogzománczáriak helyébe lépett. A veszprémi töredék fogacskái a tecodentinnek a zománczsüveghez viszonyított kiterjedésében figyelemre méltó közbülső helyet foglalnak el a Colobodus és a Lepidotus fogai között. b 10. ábra. Egy Lepidostetdá-r\ak fogakkal ellátott állcsonttöredéke. a eredeti nagyságban, b négyszer nagyítva.
