A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből
Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 a fej visszahúzó izmainak tapadó helyéül szolgált; ennek a visszahúzódásnak következtében a fejnek — különösen hátulsó részében, nem volt többé szüksége védő takaróra. Eme, a szárazföldi teknősbékákra jellemző körülmény a tengeri teknősökön megváltozik, mert fejük a mozgás irányában előrenyúlik és kevésbbé alkalmas a visszahuzatásra. Az utóbbiaknál a halántékgödrök mindinkább fokozódó eltakarása lép előtérbe, mely jellemző módon elülről hátrafelé a fal csontok megnövekedése révén halad és ekként egy nagyon sajátságos koponyaalakhoz vezet, a milyen typikusan különösen a Chelone fajban lép elénkbe, habár már jól kifejlődötten a krétából való alakokon is megvan, mint a loxochelys latiremis C OPE en. 1 A végtagok, melyek olyan közvetlenül az életszokások, tehát a külső hatások befolyása alatt állanak, alkalmazkodó képességeik tekintetében csak alárendelt jelentőségűek. A tengeri alakokon a lábak olyan átidomító folyamaton mentek át, a milyennel a többi négylábúak csoportjaiban a láb szárnynyá alakult át. A legfőbb alkalmazkodás, melyet a teknősbéka lába az úszás mozgása iránt tanúsít ( Dermochelys), még mindig mögötte marad az Ichtyosaurusok, sőt a Plesiosaurusok úszólábai átalakulásának. Azonban még ezeknél is halszerűbb a tengeri teknősbékákon az, hogy karjaik sokkal nagyobbak lesznek mint lábszáraik, míg a törzsalakokon bizonyára az ellenkező forgott fenn, a szárazföldi teknősbékákon pedig a karok és a lábszárak körülbelül egyenlő nagyok. c) A teknősök leszármazásáról. Az elmondottakhoz képest a teknősök leszármazását következőleg képzelem: A teknősök typusának kezdősorául, melyben egyfelől a teknősjellemvonások állandósulnak, de másrészt a még nem teljesen rögzített alapon nagyon variálnak, a Placodontiák veendők, melyek között a Piacodoutidák családja a Placodus, Cyamodus és Placochelys nemekkel adja az állandósult sorozatot; ellenben a szárazra került Rhynchosauridák valószínűleg rögtön messze aberált mellékágat alkotnak. Az utóbbiak azonban a Placodontidák és a valódi teknősök között levő anatómiai különbségekből kitöltenek néhányat, a mennyiben bennök a Placodoti/idák-kal szemben: 1. A fogak felszívódás következtében erősebben redukálódtak és különösen az állkapocsból eltűntek. 2. A csőr szarunemű burkolata az állközti csonton erősebben fejlődött ki és valószínűleg az állkapcsokra is kiterjedt. 3. Az orrlyukak egybeolvadtak. Az északalpesi Dachstein-mészből (legfelsőbb keuper) származó Psephoderma alpinum H. v. M EYER tüzetesebb vizsgálatának valószínűleg az lesz az eredménye, hogy ez a búbos pánczélú teknős is a Placodonták-hoz tartozik. Különben ennek generikus azonossága a Placochelys-szel ki van zárva. A valódi teknősök főalaksorát mindenek fölött az jellemzi, hogy 1 S. W. WILLISTON : A new turtle from the Kansas Cretaceous; Transact. Kansas Acad, of Sciences, Vol. IV. 195. lap, 1901.
