A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből
Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 jának búbos összetétele is ki van fejezve. Az új fajt, tekintettel fogazatának a teknősök körében való nagy jelentőségére, Placochelys placodontá-nák nevezem. Ezen új leletek következtében az eddig csak koponyatöredékekből ismert Placodontiák visszamenő vonatkozásai többé nem az Anomodontiák között keresendők, mert ezekkel tulaj donképen csakis a fogak számának megfogyatkozásában egyeznek meg, a fogak szerkezete és elrendezése azonban merőben különbözik e két csoportban; nem jogosult tehát, hogy a fogak megfogyatkozásának nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk itt, mint a kevésfogú emlősállat-typusoknál (lajhárok, elefántok, rágcsálók). A koponya és a többi testrész szerkezete is alig szól az Anomodontiák és a Flacodontiák közti rokonság mellett, ellenben a Placochelys és talán még inkább a Placodus —- koponyaalkotás és végtagszerkezet dolgában — annál jobban közeledik a Nothosaurus-hoz, illetőleg a Pistosaurus-hoz; egyébként a Placodontákat már O WEN is ezek közé helyezte. Nyilvánvaló azonban, hogy az új alaknak magasabb jelentősége a teknősbékákhoz való ősi vonatkozásában rejlik. Maga a pánczél természetesen még nem avatja a Placochelys-X. teknősbékává — mert hiszen a pánczélos emlősöknek (Dasypodidae) is hasonló pánczéljuk van — de a mód, a mely szerint ez a pánczél felépült, mégis valamennyi mozzanatában a valódi teknősbékák jellemvonásait mutatja. A bordáknak hátoldali kiszélesedése a hátpánczél támasztására, a peremmenti búbkoszorúnak fellépése, a haspánczélnak olyannemű képződése, mint a teknősbéka mellvértjéé, melynél szegycsonti bőrképződmények járulnak a tulajdonképeni bordákhoz, a pánczélba zárt csigolyák kivájtsága, a miből a teknősbékákéval azonos kifejlődésre következtethetünk, mind azt bizonyítják, hogy ez a pánczél csakugyan közel volt ahhoz, hogy teknősbéka-pánczél legyen belőle. Hozzájárul ezekhez, hogy a koponya alkotása nagyon közel áll a teknősbékákéhoz, különösen azokhoz a typusokéhoz, melyeknek felül nyílt, hátul részben még zárt halántékgödrük van. A pánczélon kívül a teknősbékák legfeltűnőbb sajátságai: fogatlanságuk és az állkapcsoknak szaruhüvelylyel való burkoltsága. DOLLO már megjósolta a fogas teknősbékákat, s íme itt van egy ilyen, a melyik még fogaiban is a teknősbéka jellegét mutatja; és pedig egyfelől az egész fogazat hiányosságában, másfelől abban, hogy a Placochelys en, minden látszat szerint, a fogatlan arczorr-csúcs már olyan szarukávákkal volt fedve, mint a Hyperodapedon-é. A Placochelys nagyjában azzal a képpel is összeegyeztethető, melyet BAUR G.,' ez a, sajnos, nagyon korán elhunyt morphologus a teknősbékák őseiről adott. A fogak, a typikus járomcsontok, a fejtető lyuka és az orrcsontok a teknősbékáknak olyan feltételezett ősi jellemvonásai, melyek a P/acochelys-en valósággal megvannak. Annak, hogy a Placochelys-1 a teknősbékák származási történetébe beiktassuk, különösen két körülmény szól ellene, egyfelől a tengeri teknősbékákról és a Trionychidák-v6\ fennálló közkeletű vélemény, másfelől egy typikusan kifejlődött szárazföldi teknősbékának, a Ps ammo che lys-nek fellépte a württembergi felső Keuperben. A legújabb időkig ugyanis, a fokozatos fejlődés általánosan elfogadott elvére támaszkodva, azokat a teknősbékákat tel {intették a legprimitívebbeknek, melyekben legkevésbbé volt meg ennek a typusnak idegenszerű jelleme, tehát a melyeknek rendszertani távolsága a normális reptilium-októl ezért kisebbnek látszott. Ennek megfelelően a törzsfejlődés szempontjából a Trionychidá-kat helyezték a többi 1 Bemerkungen über die Phylogenie der Schildkröten; Anatom. Anzeiger Bd. XII, 561. old.