A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Méhes Gyula: Bakonyi triászkorú ostracodák
28 Bakonyi triászkorú ostracodák. alig észrevehető zúgot alkot. A hátoldali kagylószegély nagyon ívelt, erősen betűrődik, a hátulsó csúesszegélylyel jól feltűnő hegyes csúcsot hoz létre. A hasoldali kagylószegély mélyen öblös, majdnem párhuzamosan halad a hátoldalival. A belső peremlemez széles övű. Felülről nézve a kagylók formája megnyúlt csónak, legmagasabb majdnem a középvonalban. Mindkét csúcs tompaszögű. A kagyló vastag falú, sima felületű. Elég közönséges a felsőörsi tridentinuszos rétegekben. Az itt leírt faj nagyon hasonlít a Cytheridcis longissima MÉHES-IIOZ 1, melytől leginkább a csúcsszegélyek és hátoldali kagylószegély egyesülésénél keletkező eltérésben, s a héj felületi díszítésében különbözik. Cythereis. Cythereis convex a (B AIRD). III. t. 1—6. ábra. 1850. Cythere convexa BAIRD : Brit. Entom. XXI. t. 3. á, 174. o. 1889. Cythere convexa BAIRD. BRADY-NORMAN : A Monograph of the marine and freshwater ostracoda of the North Atlantic and of North-Western Europe I. Roy. Dublin Society. 140. o. 1894. Cythereis convexa BAIRD. G. W. MÜLLER : Die Ostracoden des Golfes von Neapel. Berlin. 366. o. XXVIII. t., 14., 19. á., XXX. t., 49—51. á., XXXV. t., 6., 13., 19—21. á. Irodalom 1. J. NAMIAS: Ostracodi fossili della Farnesina e Monte Mario. Pal. Italica, Pisa, vol. VI. 1900., 90. o. Hossza: 0"6 mm., magassága: 0-35 mm., átmérője: 0'32 mm. Változások létrehozására nagyon hajlandó faj. A rendelkezésemre álló elég szép számú példány mindegyikén volt valami eltérő, de az alaptípus, mely nagyon jellemzően fejlődött ki, minden esetben könnyen felismerhető. Alapjában véve a kagylók oldalról nézve megnyúlt, vagy magas veseformát mutatnak. A jobb kagyló a baltól, a nőstény a hímtől lényegesen különbözik. A hím példány megnyúlt, a nőstény magas veseformájú. A hím példány mellső csúcsszegélye tarajszerűen fejlődik ki, s a hasoldali kagylószegélylyel igen föltűnő zúgot hoz létre ; a nőstényé félköralakúan kerekített, s észrevétlenül megy át a hasoldali kagylószegélybe. A hátulsó csúcsszegély mindegyiknél egyforma lefutású, de már nagyon eltér a hátoldali kagylószegély, mely a nősténynél nagyon hatalmasan fejlődött íveltséget tüntet fel, a hímé pedig egyenletesen ívelt. Mindkettőnél jól feltűnő zúgot alkot a hátulsó csúcsszegélylyel, de míg a hímnél ez beleesik a kagyló tengelyébe, a nősténynél egészen a hátoldali kagylószegély mellé kerül. A kagylószegély mindkettőnél erőteljesen fejlődik ki belülről, széles, vastag övű. Igen jól fejlett a mellső és hátulsó csúcsszegélyen a belső peremlemez is, az összenövési vonal jól felismerhető, de szerkezete nem. A kagylóban jól felismerhető a zárókészülék, különösen a bal kagylón A kagylószegély erősen betűrődik, a hátoldalon széles, erős sövény fejlődik ki. A zárókészülék áll a mellső részen elhelyezett egy kisebb, s a hátulsó harmadban elhelyezett nagyobb, hatalmas fogból, melyek a jobb kagyló megfelelő mélyedéseiben foglalnak helyet. 1 MÉHES GYULA: Adatok Magyarország pliocén ostracodáinak ismeretéhez. Földtani Közlöny, 1908. X. t., 24—27. á., 566. o.
