A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Méhes Gyula: Bakonyi triászkorú ostracodák
25 Bakonyi triászkorú ostracodák. Felülről nézve a kagylók megnyúlt tojásformájúak. A kagyló fala vastag, elég jó megtartású. Felülete igen finoman átszurkált. Közönséges faj a Bakony triász képződményeiben. A Csopaki völgy estherias márgájából több példányban van meg. Sok hasonlóságot tüntet fel a Cytheridea torosa (JONES) B RADY var. teres BRADY-RoBERXsoN-nal, melylyel azonban a kagyló méreteiben, szerkezetében megnyilvánuló különbségek, illetve eltérések miatt mégsem lehet azonosítani. Cytheridea Vadászi n. sp. III. t., 29—31. ábra. Hossza: 0'55 mm., magassága: 0'39 mm., átmérője: 0'31 mm. A kisebb alakok közé tartozik. Kagylója oldalról nézve trapéz formájú, a mellső kagylószegély jóval magasabb, mint a hátulsó, mindkettő tompán kerekített: a hasoldali kagylószegélylyel a mellső csúcsszegély kis tompa zugot formál, a hátulsó csúcsszegély vele észrevétlenül egyesül. A hasoldali kagylószegély majdnem egyenesen fut le, közepén gyengén öblös. A hátoldali kagylószegély hátrafelé lejtősödő vonalat ír le. A csúcsszegélyeken a belső kagylószegély nagyon széles övű, szerkezetnélküli. A hátulsó csűcsszegétyen némely példánynál egy kis fog vehető észre. Felülről nézve a kagyló orsóformájú, hátulsó harmadában valamivel alacsonyabb, mint a mellsőben. A kagyló falazata nagyon vastag, egyes példányokon négy, egymás mellé helyezett izombenyomat van. Az izombenyomatok nagyon hosszúra megnyúltak. Egyike a legközönségesebb fajoknak. Sok példányban került elő Felsőörsről a tridentinuszos mészkő márgás képződményeiből és a csopaki völgy estheriás márgájából. Loxoconcha. Loxoconcha Annae n. sp. II. t. 28—31. ábra. Hossza: 0*72 mm., magassága: 0*4 mm., átmérője: 0*36 mm. Ezen fajból csak egy példány állott rendelkezésemre. A kagyló oldalról nézve egyenlőtlenül lekerekített téglalaphoz hasonlít. A hasoldali kagylószegély párhuzamosan fut le a hátoldalival, mindkét csúcsszegély egyenlőtlenül, tompán kerekített, a hasoldali kagylószegélybe majdnem észrevétlenül mennek bele, a hátoldalival egyforma zúgot hoznak létre. A kagylószegély, valamint a belső peremlemez jól fejlődött, széles övű, likacscsatornái nincsenek. A zárókészülék két foga jól feltűnik. Felülről nézve a kagylók szabályos csónakformájúak. A kagyló falazata vastag, elég jó megtartású. A felületen három nagyobb s egy kisebb halom emelkedik. Ezenkívül a felületen finom hálózatos díszítés van, melyet szabálytalan sokszögletű terecskék alkotnak. Ezek választóvonalai nagyon szélesek. Igen ritka a felsőörsi Protrachyceras Reitzi szint tufás-márgás rétegeiben.
