A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
71 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. Nem csuda tehát, hogy az egészben még mindig tökéletlenül ismert diaszfauna eddigelé semmiféle idetartozó dolgot nem adott. A GEMMELLARO-ÍÓI «brancoceras»-nak nevezett héjak bizonyára a glyphioceras vagy agathiceras belső kanya rulatának magvai. Ellenben az semmiesetre sem véletlen dolog, hogy a karbon-periodusból, a melyben az ammoneák fejlődése lassú módon történt, egyenesen ezek a gátolt vagy atavisztikus típusok teljesen hiányzanak. Néha ezek a sokszorosan kicsiny és gömbös héjak fenéklakók gyanánt vannak leírva (krétában) és alakjuk ekkor a médiumhoz való illeszkedésre vezethető vissza. Többnyire azonban — a miként különösen a karbon jellemző kivétele tanúsítja — törzsfejlődési jelenséggel van dolgunk. Az állatország gyors haladásának és explozív fejlődésének periódusaiban egyes csoportok konzervatív vagy reakczionárius elkülönülési irányzatot követnek. Ha az általános haladás lassú módon történik, akkor nincsenek ilyen kivételek. GEOLOGIAI EREDMÉNYEK. 1. A Bakony triadikus ammonita-faunái teljes fejlődést mutatnak a werfenitől egész a raibli-rétegekig; csupán csak a Trachyceras Aon cassiáni zónája hiányzik. 2. A buchensteini és a wengeni ammoniták megfelelnek a délalpesi kifejlődésnek; a buchensteini szintben még számos kagylómészbeli alak van (ptychites, beyrichites, balatonites, hungarites). 3. A wengeni-rétegek két horizontba oszthatók, a melyek közül az alsó, Arcestes tridentinus-szal, még buchensteini típusokat (Trach. Curionii mut., Trach. Villanovae, Arpadites) tartalmaz. Ennek külön «zónaként» való elkülönítése nem ajánlatos, minthogy az Alpok más helyi faunái (Recoaro, Bladen) teljesen észrevétlenül mennek át a tulajdonképeni wengeni-rétegekbe (szürke füredi-mész Trachyceras Archelaus és Daonella Lommeli fajokkal). 4. A r a i b 1 i - rétegek kifejlődése túlnyomóan északalpesi alakokat (Carnites floridus, Halobia rugósa, hallstatti ammoniták) mutat, míg a speczifikus déli fajok hiányzanak; a Tropites subbullatus ammonita-faunáját nem észleltük. 5. A felső-triaszban (fődolomit vagy dachsteindolomit) a különböző délalpesi megalodonták előfordulása a délalpesi állatvilághoz mutat közelebbi vonatkozást; a hallstatti facies ammonitái teljesen hiányzanak. A megalodonták stratigrafiai eloszlása, valamint a conchodus föllépése a felső dachsteini-mészben megfelel az általánosan megfigyelt viszonyoknak. 6. Az oczeáni triaszban a hármas osztályozás felel meg legjobban, az állatvilág fejlődésének.
