A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből

69 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. eloszlását

1 az egyes részletekbe szivattyúkészülék szabályozza, sok analógiát mutat az orthocerasok kamrázottságával, minthogy itt is, ott is a föl- és a leszállás szabályoztatik. Másrészt mégis megfontolandó, hogy az orthocerasok, a melyek héjukat szerves mészanyag (depót organique) terjedelmesebb lerakása által megnehezítik, a fölszállás képességét elveszítették és folytonosan a fenéken és az iszapban laktak ; esetleg másodlagos hozzáilleszkedéssel növekedtek, mint az élő spirilla. A fentebbi fejtegetések azt eredményezték, hogy nemcsak a sokfélekép alakult nautilus-héjakon, hanem az egyenes alakokon is szóba jöhet a szerves mészlerakodás jelenléte vagy hiánya, valamint összefüggésben a kamrák szabályos elvetésével, igen különböző életmódnak a lehetősége. Ezzel teljes összhangzásban állanak MARTENS tartalmas fejtegetései a jelenlegi tengeri lakók biológiájáról.

2 Megfelelőleg a hosszú geologiai élettartamnak és az organizáczió különbözőségének, az orthocerasok életmódja is különböző lehetett. A mi az egyenes nautileák-ra helyes, az hasonló módon az ammoneák megfelelő «mellékalakjaira» is találó kell, hogy legyen. HYATT hipothézise,

3 hogy a pathologikus individuumok beteges állapotuk által időelőtti fejlődésre vannak szorítva, alig vitatható. A harmadik magyarázat, hogy a mellékalakok phyletikus korgyengeséget szenvedtek, annyiban alapja egy helyes felfogásnak, hogy a spiralis kicsavarodása többnyire röviddel az egész csoport teljes kihalása előtt szokott történni. De ezt a magyarázatot, a miként következik, így formulázhatjuk: Ha bizonyos periódusban a pelagikus állatvilág a tenger planktonjában a helyeket kitöltötte, az egyes alakok életmódjukban a tengerfenékhez illeszkedtek. Ha korlátolt úszóképességük megmaradt, úgy félig zárt héjakat (choristoceras, scaphites, macroscaphites, lituites, discoceras, planctoceras^) ; csúszó héjak csigaalakot vettek föl (cochloceras, turrilites). A fúró cephalopodák megtartották az egyenes alakot (orthoceras) vagy fölvették az iszaplakó dentaliumok alakját (bactrites, rhabdoceras, leptoceras, baculites). Egyidejűleg az egész törzsnek fizikai (klimatikus) okok által vagy phyletikus korgyöngeség által bekövetkezett kihalásával, a mellékalakok is kivesztek. A bactrites, rhabdoceras, spiroceras (azaz az egyenes parkinsonia) és baculites olyan megnyúlt és becsavarodott mellékformái az ammoniták-nak, a melyek abban a pillanatban fejlődnek, a mikor az uralkodó csoport minden helyet megtöltött a tenger háztartásában. Az egyenes vonalú mellékalakok többnyire egyidőbcn lépnek föl a csigaszerű (cochloceras, turrilites) és tág, részben zárt kanyarulatokkal, a melyeknek mindenesetre másféle mozgásuk volt, mint a zárt, szimmetrikus spirálisokkal ellátott ammoniták-nak. Hogy a csigaszerűen csavart héjak csúszó életmódra utalnak, az a gastropodák nagy osztályával való összehasonlításból kitűnik (v. ö. HOERNES R. fejtegetéseit id. h.). A félig zárt (scaphites, m a c rose ap h it es), vagy laza spirálissal (crioceras, 1 VEKRILL föltevése, hogy az élő nautilusok és Jpirulák kamráikban folytonosan vizet tartalmaznak, a levegővel telt spirula-héjak pseudoplanktonos eloszlásával szemben áll. Hasonlítsd össze különösen HOERNES R. munkájával: Zur Ontogenie und Phylogenie der Cephalopoden; Jahrb. d. geol. Reichs-Anstalt, Wien, 1903, 11. oldal. 2 Sitz.-Ber. d. deutschen geol. Gesellsch. 1903, 96—99. oldalakon. J A mennyiben ez egyes, elnyomorodott, részarányos alakú arietitesek-re is illik. 4 Az utóbbi három mindenesetre a primitiv, egyenes vonalú alakokból zárt spirálisba való (trocholites) átmenet gyanánt is értelmezhető.