A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
65 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. A brachiopodák ugyan szimmetrikusak maradnak; azonban a hajlékony összeköttetés a talapzat és az orthoceras-héjak között, a miként JAEKEL ezt fölveszi, inkább a Discina tapadásával vagy az anomia «czövekével» (a meszesedett adduktorral) volna összehasonlítható, mintsem a záros brachiopodák rugalmas-izmos nyelével. Már RUEDEMANN és HOERNES 1 ráutaltak a levegőkamrák szabályszerű elvetésére az Orthoceras truncahim BARR , fajnál, a mely állatok, ekként, odanőtt életmódot nem folytathattak. BARRANDE megfigyelését a paleozoos orthocerasok-ról azóta, a mint látszik, nem újították föl. Ellenben én hasonló megfigyelést tehettem (67. oldal) egy részben beburkolt héjban lakó alsó-szilurbeli discocerason. Az orthocerasok gyors, csaknem ugró fejlődése az alsó-szilurban, a mely a beburkolódzásra nem képes kambriumi trilobiták eltűnésével egybeesik, kimagyarázhatatlan marad, ha az orthocerasok-eA odanőtt teremtményeknek tekintjük. A legvalószínűbb magyarázatot KOKEN mondja, hogy az orthocerasok mint ügyes rablók a védetlen olenidákat és conocephalidák-dd megsemmisítették. Csak a már létező, azonban a kambriumban kevéssé elterjedt összegöngyölődhető trilobiták (.Dolichometopus, az Asaphida, Agnostus stb. elődje) maradtak meg. Ha az orthocerasokat mint odanőtt, azaz aránylag ártalmatlan lényeknek tekintjük, úgy a tengert uraló trilobita-csoport eltűnését nehezen érthetjük meg. Lényegesebb, mint az eddig említett érvek, az üledékek természete, a melyekben az orthocerasok mint uralkodó állatosztályok (nem mint odahurczolt pseudoplanktonos héjak) fordulnak elő. A kőzet, vagy finom, egyenletes mészüledék, így az alsó- és felső-szilur orthoceras-meszeiben egész föl a bakonyi vörös wengeni-rétegekig, a sárgás buchensteini-, valamint a hallstatti meszekig. Továbbá az orthoceras-kőzet meszes-agyagos, azonban igen finom szemű, így a felső-szilur graptolit-kőzetének orthoceras-faciesében, vagy végül tiszta agyagos — a mai tengerek kék iszapjának megfelelően, — a középdevon orthoceras-paláiban. Mindezek az üledékek a nagyobb állati testek közvetlen odaerősítésére semmiféle támpontot nem nyújtanak, miként ezt a riff-korálok teljes hiánya és az ezekben előforduló crinoideák gyökér- és horogszerveinek sajátságos kiképződése bizonyítja. A finoman agyagos üledékekben — miként ezt JAEKEL bebizonyítá — vagy messze elágazó crinoidea-gyökerekkel, vagy becsavarodott horog gyanánt működő oszlopvégekkel találkozunk. Hasonlókép horogszervek gyanánt szolgáltak az orthoceras tenger finom iszapjában a terjedelmes, sokkamrás lobolithekp a scyphocrinák alapi szervei. Az orthocerasok-nak a dentalium-mai 3 való összehasonlítása, a mely utóbbi iszapban bujkáló életmódot folytat, annyira illik, mert olyan orthoceras-í.ajok ismeretesek, a melyek pontosan a dentaliumok gyönge görbülésével vannak ellátva. Az Orthoceras alticola, az alpesi orthoceras-mész Csehországban is gyakori zónafossziliája, görbülés tekintetében a dentaliummal megegyezik. Eltekintve azon vitatkozásoktól, a melyek JAEKEL sok tekintetben serkentő tételeihez csatlakoznak, POCTA 4 szerencsés lelete lényeges haladást jelez. Fiatal 1 Jahrb. d. k. k. geol. Reichs-Anstalt, 1903., 11. oldal. 2 Csehországból és az Alpokból ismeretesek. 3 MARTENS szerint. 4 Über die Anfangskammern der Gattung Orthoceras BREY.; Sitz.-Ber. d. kgl. böhmischen Gesellschaft d. Wissenschaften, Prag, 1902 (20. Nov.). A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. Pal. Függ. 5
