A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
55 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. A monte-clapsavoni meszeknél lényegesen idősebb faunát tartalmaznak Recoaro buchensteini-rétegei, a miket TORNQUIST : 1 3. magasabb rétegekbe — Ceratites Tornquisti PHIL. E. (= subnodosus TORNQU. non MSTR.), Track. Archelaus (= Trach. Curionii prius) és Daonella Taramelliivel akar beosztani; 2. a Monte-Spitz (cephalopodák nélkül) mélyebb, vörös kovásmeszei; 1. feküje: a Ceratites trinodosus (sturia-mész 2) zónája. A 3. réteg ammonit- faunája az öt faj mellett, a melyek a wengeni-rétegekre emlékeztetnek (Arpadites Arpadis, Trachyceras Archelaus, Arpadites sinensis és Telieri, Arcestes pannonicus) érdekes találkozását mutatja a buchensteini (B) és az alsó kagylómész-tipusok: Ceratites Tornquisti PHIL . E. és sp. ind. aff. nodoso bármennyire fontosak is önmagukban véve — a Bakonynyal való összehasonlításban kimaradnak, minthogy itt hasonló formák nincsenek. Recoaro buchensteini rétegei. Kagylómésztipusok: (Ceratites Tornquisti E. PHIL.) Ceratites vicentinus TORNQU. (cf. C. Abichis) Ceratites vicarius ARTH . (Reiflingi mész) Ptychites (Beyrichites) reuttensis MOJS. sp. » » Beneckei MOJS. 3 » » vicentinus MOJS. 3 Ptychites Uhligi MOJS. Buchensteini tipusok: Arpadites hcllensis MOJS. venti-settembris TORNQU. Hungarites Mojsisovicsi BÖCKH. » n. sp. aff. MOJS. » sam occensis TORNQU. (hasonlókép rokon a H. Mojsisovicsi-val) Trachyceras recubariense MOJS. » Curionii MOJS. 4] » Mascagnii TORNQU. (aff. doleritico) Trachyceras margaritosum MOJS. A föntebbi lajstromban a kagylómészbeli tipusok száma — ceratites, ptychites és beyrichites, esetleg a Hungarites Mojsisovicsi is — semmiesetre sem nagyobb, mint a felső-örsi sárga kovásmeszekben. Sokkal nevezetesebb öt faj előjövetele, ezek között a Trachyceras Archelaus egy jellemző változata, a mely egyébként a wengeni-rétegekben, illetőleg az Arcestes tridentinus tartalmú kovás meszekben otthonos. Közelebb fekszik tehát annak a föltevése, hogy a «subnodosus-rétegekhez» sorozott meszek — legalább is Trettónál, a hol a Tr. Archelaus előfordul — még a wengeni-szintbe fölérnek. Az ez alatt fekvő « spitzkalk»-ot Mojsisovics-csal és BITTNER-rel, mint a tulajdonképeni (alsó vagy anisusi) kagylómész heteropos kiképződését jelezhetjük. SALOMON , érdekes vizsgálatai alapján, a marmolata - mészről itt és a 1 Zeitschr. d. deutschen gcolog. Gesellsch. 1898, különösen a 80. old. 2 A Sturia Sansovinii egyetlen példánya után így nevezve. 3 Mindkét formát még előbb a beyrichites átmeneti csoportjába (a mely a ptychites-1 és a ceratiles-i. összeköti), mint az utóbbiba óhajtanám sorozni; a stratigrafiai eredményeket ez nem érinti. 4 A miként a paleontologiai részben kifejtettem, azok a példányok, a melyeken ez a meghatározás alapul, a Trachyceras Archelaus varietashoz tartoznak.
