A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
45 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. A középsó'-triaszbeli visszaütő alaknak az alsó-triaszbeli ceratitidák közé (Xenodiscini FRECH — Meekoceratidae Auct.) való odatartozása kitűnik a lecaniteskarélyoknak a már tőlem előbb (Leth. palaeoz. 634 b) közölt varratfejlődéssel való összehasonlításból. E szerint a legyvk l)\ L, a. Lecanites sibyllinus n.sp. Buchensteini-rétegek. L1 egyszerűbb «Paraceltites-stadium» («) a lecanites-en még nincs bebizonyítva. Ellenben a csekély fejlődési elkülönülést mutató«Paralecanites-stadium» (ß) oly pontosan megfelel a Lecanites s. str. belső és külső oldalainak, hogy ezt a stádiumot jellemzően «Lecanites-stadium»-nak mondhatjuk. Végül szabad legyen arra a tényre hivatkoznom, a mit már ARTHABER (Reiflinger Kalke 104. oldal) találóan kiemelt, hogy a kagylómészbeli gömbös proavites-alak épp úgy megegyezik a lecanites-szel, mint a régi triaszbeli alakokkal. Hogy a lecanites mennyire megegyezik a régi, xenodiscus-nak nevezett alakokkal, azt bizonyítja a Himálaya kagylómeszéből kikerült «Xenodiscust demissus OPPEL. 1 A Münchenben levő eredeti példány világosan lekerekített karélyokat mutat, tehát helyesebben lecanites-nek kell nevezni és a héj alakjában a leírt Lecanites Lóczyi-Xxez is igen közel áll. v:/yvv u b. Lecanites Ldczyi n. sp. Raibli-rétcgek. c x. c 2. Lecanites glaucus MSTK. sp. Set. Cassian, Karélyfejlődés. c í. Fiatalabb stádium. d. Proavites Hueffeli ARTH. Kagylómész, Kis-Reifling. ARTHABER után. c. Ophiceras Sakuntala DIEN. Legfelső diasz. Himalaya. 14. ábra. NAUTILI DAE. A nautilusok osztályozása, a miként ezt HYATT javasolta, bár bizonyos haladást tartalmaz, mégis a nemeknek egész rendkívüli szétforgácsolása miatt csak ideiglenesnek tekinthető. Nagyobb jelentőségű, a rendszertanra is, JAEKEL OTTÓ fölfedezése, a ki egy pleuronautiluson (n. sp. HOERNES és MOJSISOVICS szerint, illetőleg Syringoceras Barrandei JAEKEL O. szerint) egy kezdőhólyag hatását mutatta ki. Ez a fölfedezés a temnocheilidák 2 nagy családjának önállóbb helyzetet nyújtana az összes többi nautiliconok-kúS. szemben, a melyeken az első látható kamra sebhelyet mutat. — Különösen világosan megfigyelhető ez utóbbi, gyakran leírt ismertetőjegy a Syringonauli/us granuloso-striatus KL. sct.-cassiani fajon. 1 Palaeont. Mittheil. 86. tábla, 1. ábra. 2 Ide tartoznak a következők: Temnocheilos, Metacoceras, Tainoceras, Foordiceras HYATT emend. (-(- Germanonautilus Mojs.), Tainionautilus Mojs., Tirolonautilus Mojs. (a Metacoceras egy alneme vagy szekeziója), Thurüigionautilus Mojs., Pleuronantilus Mojs. (a Mojsvaroceras HYATT, Holconautilus Mojs., Trachy7iautilus Mojs. és Phloioceras HYATT alnemekkel vagy szekcziókkal).
