A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
43 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. Összehasonlítva az éles, világos hallstatti ammonitek-kel, miként sok veszprémi leletnél, úgy itt is csak megközelítő meghatározásról lehet szó. A hallstatti faj a Tr. austriacum zónájából származik. Arpadites (Clionites) Berthae MOJS. IX. tábla, 3 a, b ábrák. — — MOJSISOVICS: Gebirge um Hallstatt, II., 472. old., 143. tábla, 5. ábra. Egy félkanyarulat hosszaságú lakókamratöredék mutatja az első varratot, valamint a sarlósbordákból álló díszítést, az utóbbit különösen világosan és élesen. A háton, a jellemző, kevéssé kifejezett, elmosódott csomóktól határolt barázda szintén látható. Termőhelye: Veszprém, VI. szelvény, e. 3 réteg. Az egyetlen magyar darabnak a Tr. Aonoides rétegeiből (Raschberg) származó eredeti példánynyal való megegyezése annál nevezetesebb, minthogy az utóbbi fajának egyetlen példánya. A díszítés és a varrat megegyezése, a mely ezen, a clionites — illetőleg Arpadites-hez sorolt alakok —- és a Trachyceras (Anolcites) doleriticum között van, igen szembeszökő. Sajnos, az anyag tökéletlen állapota miatt a nem-meghatározás végleges megváltoztatása nem mutatkozott tanácsosnak. Arpadites Hofmanni MOJS. sp. (Dittmarites). X. tábla, 5. ábra. Trachyceras ~H.offm.anni MOJS. : Cephalop. Mediterr. Trias, 135. old., 29. tábla, 13. ábra. A bakonyi Vöröstó [Trach. Aonoides zónája) sárga márgásmeszéből való egy példányhoz egy másik darab is odatartozik a Soly melletti fenyves-erdő fehér meszéből, a miként erről az eredeti példánynyal való összehasonlítás meggyőzött. Ugyanezen helyről a Halobia rugósa meglehetős jól megőrzött maradványát gyűjtötték. 1 A szóbanforgó ammonita jól megmaradt szájnyílást mutat messze előreugró külső részszel, valamint sarlósbordákat, miként egy Harpoceras. Míg MOJSISOVICS ezt a fajt régebben (1882) a trachyceras-hoz sorozta, addig jelenleg a Dittmarites szekczióba, vagy az Arpadites rimosi csoportjába kell soroznunk. Az idetartozó fajok közül a Berchtesgadenről való Arpadites Lilli GÜMB. és a magyar fajjal egyidős Arp. Dorceus DITTMAR 2 a Feuerkogelről (a Trach. austriacum zónájából), az ábrázolt darabhoz kétségtelenül a legközelebb állanak. Azonban mindkét alpesi fajon a sarlósbordák lefutása az oldalakon egyenesebb vonalú és mindkét külső taréj erősebben van kifejlődve. A vöröstói előfordulást BÖCKH JÁNOS is a raibli-rétegekhez számítja. 1 LACZKÓ DEZSŐ tanár úr közlése szerint a H. rugosd-t a wengeni-rétegek feküjében találták, a mi ezen a helyen hasonlókép megvan, míg az A. Hofmanni ezen rétegek fedüjéből került elő. Azonban nincs kizárva, hogy a kiszabadult darab a raibli-rétegekből gurult le a buchensteini szint törmelékébe. Lóczy Lajos. 2 MOJSISOVICS: Gebirge um Hallstatt, 153. tábla, 11., 12. ábrák; Arp. Lilli. Ugyanitt 153. tábla, 10. ábra.
