A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
4 sümegi erdő ihaetiai dolomit faunája. 91 ligamentfelület aránytalanul alacsonyabb és csak kevés ligamentárokkal van ellátva. Ámbár a Perna Lóczyi átlagosan, több mint kétszer olyan nagy, mint a P. exilis, a ligamentárkok száma (7, illetőleg 6) mindkettőnél csaknem ugyanaz maradt E mellett másrészt a ligamentfelület magassága a P. Lóczyi-x\ alig egy harmadára rúg annak, mint a mit a kisebb fajon megfigyeltem. A P. Lóczyi körvonala ferde, úgy hogy az izolált kőmagvak fülek nélkül a mytilus-xa emlékeztetnek. A bal teknő csak kevéssé magasabb, mint a jobb. A mellső oldalon egy jól kifejlődött ovális hézag (B) található a byssus kilépésére. Termőhelye: A sümegi erdő c rhaetiai dolomitja, a hol igen gyakori. Avicula Galeazzi STOPP , sp. ? Gervilleia Galeazzi STOPPANI: Paléontologie lombardé 51. tábla, 6. ábra. ? Avicula sp. Id. Ibid. 51. tábla, 10, 11. ábrákon. 25. ábra. a, b. Perna Lóczyi n. sp. FRECH. Kőmag a sümegi disznólegelő rhaetiai dolomitjából. 26. ábra. c. Kőmag elülről nézve a byssuskivágással (B), sümegi erdő 1l l. Egy látszólag sima avicula-nak a kőbele az Avicula Laczkói FRECH rokonságából, hasonlít STOPPANI idézett három ábrájához. A hátsó szárny körvonala és hegyes meghosszabbodása megegyeznek. Ellenben nem tudom belátni, hogy miért egyesítette STOPPANI a 6. ábrával (azaz egy csakis konczentrikus növedékvonalakkal ellátott kagylóval) a 7, 8. és 9. VpT (51. tábla) ábra radiálisan csíkolt példányait. A kisebb, ^ÄiaLf <fw Avicula sp. gyanánt jelölt 10. és 11. ábrabeli alakok ellen- ^EL ben a 6. ábra ifjú példányainak tűnnek fel. Mindenesetre ^jSgÖ^-y > •' STOPPANI anyagának csakis újból való feldolgozása oszlathatná el ezt a kétséget. Termőhelye: A sümegi rhaetiai dolomit, a honnét egyetlen kőbelet jelölhettem egyelőre a föntebbi névvel. 26. ábra Avicula Galeazzi S TOPP , sp.? Sümegi Szőlőhegy rhaetiai dolomitja. Cardita cf. Luerae STOPP. — — STOPPANI: Paléontologie lombardé VI. tábla, 26. ábra. A set. cassiani cardita-fajok és kicsiny utódjai a raibli és kösseni rétegekből általában azzal tűnnek ki, hogy két zárófoguk van és egy hátsó oldali foguk. A Cardita austriaca jobb teknőjének egy tűrhetően megmaradt kőbele mutatja ezeket az ismérveket. A típusos 8—9 bordával ellátott Cardita austriaca mellett elszigetelten egy
