A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
64 Pótlékok a kagylós mész faunához. 64 Vájjon nem volna-e előnyösebb a trachyceras és protrachyceras osztályozásában az egy — kissé szkématikus — ismérv helyett a díszítés és varrat-ismérvek összességét előtüntetni, ez majd az egész csoport monografikus vizsgálata által dönthető el. Itt csak arra utalunk, hogy a raibli Sirenites subbetulinus elődje gyanánt egy alig ismeretes cassiáni protrachyceras: a Trachyceras Mandelslohi 1 (VIII. tábla, 13. ábra) jön tekintetbe. A Trachyceras (Protrachyceras) Mandelslohi, a melyből évekkel ezelőtt a Stuoresréten két példányt gyűjtöttem, különösen a belső kanyarulatok küllemében rendkívül hasonlít a Sirenites subbetulinus-hoz. A lakókamrán, a mely a cassiáni darabokon egyedül van jobban megmaradva, a bordák olykép távolodnak egymástól, hogy az ammonit általában ceratitszerű habitust ölt. 2 Megfordítva a Sirenites subbetulinus-on eltűnnek az erősebb tüskék, a bordák sarlóalakúakká válnak és sűrűbbre nyomódnak össze; röviden, az alak hasonlóvá lesz a többi fiatal Sirenites-hez. Egyébként a megegyezés a Trach. Mandelslohi és a Sirenites subbetulinus között a belső kanyarulatokon sem föltétlen. Bár mindkét fajnak négy tüskespiráléja van: kiképződésük mégis annyira eltérő, mint a Trach. Mandelslohi-n a belső spirálé kicsiny, a második spirálé ellenben a legerősebb tüskékből áll; a második és harmadik spirálé között fekszik a sík oldali felület, a mely a Sirenites subbetulinus-on az intern és a második spirálé között terjed ki. GASTROPODA. CSALÁD TROCHIDAE. 1. Fleniingia balatonica n. sp. (VIII. tábla, 2. ábra.) A Set. Cassianról való ismeretes Flemingia bistriata MSTR. (VIII. tábla, 1. ábra) fajhoz 3 a szóban forgó alak kétségkívül közel áll, mégis különbözik sokkal tompább — bár még mindig világosan látható — éleivel, szűkebb köldökével és kevésbbé hegyes kanyarulat-szögével. Továbbá a kanyarulatok varratai kevésbbé bemélyedők. A szóbanforgó három darabnak átlagos nagysága kétszer olyan, mint a díszes cassiáni alaké, a mely a Stuores-réten évekkel ezelőtt gyűjtött több példányban van előttem. Termőhelye: A nosztori tanya mellett a c) márga, Csopakon. 1 Ammonites Mandelslohi KLIPST.: Beitr. zur geolog. Kenntnis d. östlichen Alpen, 115. old. VI. tábla, 2. ábra. Trachyceras Mandelslohi KLIPST., MOJSISOVICS E.: Cephalopoden der mediterranen Triasprovinz 114. old. (ábra nélküb. MOJSISOVICS EDE, a ki a ritka cassiáni fajt csak az irodalomból ismerte, csak az idősebb (Tr. recubariensé) és fiatalabb hallstatti alakokhoz való viszonyukra utal, később azonban nem tért vissza a fajra. 2 A külsőleg leghasonlóbb Ceratites a Ceratites brembanus Mojs.: Cephalop. Mediterrane Trias, X. tábla, 1—3 ábra, 3 tüskespiráléval ; a második és az extern spirálé között fekszik, — hasonlóan mint a Trach. Mandelslohi-a — az oldali felületek főkiterjedése. 3 LAUBE : St. Cassian XXXIII. tábla, 11. ábra : KITTL: Gastropoden von St. Cassian VII. tábla, 14. ábra.
