A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
717 A werfeni rétegek vezér kövület ei. és a gastropodás oolit itt éppúgy mint ott, egészen megegyeznek. A campili rétegekben, a miket én Tirolból (Pufii rétegek, Campil, Kampidell) és Karintiából (Achomitzi hegy etc) saját szemléleteimből ismerek, az állatvilág alakgazdagsága Magyarországon aránylag sokkal nagyobb, mint az Alpokban és továbbá az egyes fajok a Balaton mellett kissé nagyobb vertikális kiterjedést látszanak mutatni. A nagyobb alakgazdagság részben a hatalmas rétegfejlődésen alapszik; pl. MOJSISOVICS a campili rétegekből a fedüben gastropodás padot említi, a mely a pufii szurdok normális szelvényében «kevésbbé vastag». A Balaton mellett a középső és az alsó campili rétegek öt szintet (1. ott) és több száz méter vastagságot foglalnak el., Ez lényegesen több, mint Groden és Rosengarten környékén. Másrészt TORNQUIST a Vicentini Alpokban és PHILIPP 1 Predazzo mellett a campili rétegekben lényegesen terjedelmesebb rétegsorozatot mutatott ki, a mely hasonlókép több száz méter vastag és három vörös oolitpadjával határozottan a balatonparti mészrétegek ismétlődésére emlékeztet. A német tarka homokkő vörös rogenstein-padjai, bár a kövületek hiányzanak belőlük, a Délvidék vörös oolitjaira emlékeztetnek. Általában az nem véletlen, hogy az alpesi alsótriász, a mely a germán triász kontinentális vizgyüleményeire (nem a sivatagjaira) emlékeztet, a rétegek állandóságát sokkal nagyobb területeken mutatja, mint a mely a német triászt jellemzi. Legyen szabad a Karniai Alpokban készült fölvételeimből néhány összehasonlító pontot Magyarországgal kiemelni. A Pseudomonotis Clarai-tartalmú vöröses meszek a pontafeli pályaudvaron általában megegyeznek a nádaskúti előfordulással; a Pseudomonotis aurita-tartalmú vörös, Pontafelnél kissé magasabban fekvő márgásmeszek Felsó'örs analógus előfordulásaira emlékeztetnek. Az alsó campili rétegek vörös, csillámos homokkövei az Anoplophora cf. fassaensis fajjal túlterjednek úgy Lussnitzon, mint Csopaknál a seisi rétegeken. Gazdagabb faunát tartalmaznak az Achomitzi hegy vörös homokos, középső campili rétegei. Meghatároztam a TOULA gyűjtötte s a cs. k. technikai főiskolán, Bécsben talált maradványokat: Tirolites Cassianns Qu. sp. Anoplophora fassaensis WISSM. Natiria costata MSTR. sp. 2 Pecten cf. discites BR. Nevezetes a werfeni rétegek taglalásának' egyneműsége a keleti Déltirolban is. Itt LEPSIUS és BITTNER szerint fölülről lefelé megkülönböztethetők a: III. 4. Sejtes dolomit rauchwackéval és gipsz mint felső határképződmény. 1 Zeitschr. d. Deutsch, geol. Ges. 1904. 12. old. 2 A Tirolból leírt, jellemző vörös gastropodás oolitokat is szép kifejlődésben találták az Achomitzi-hegy mélyebb rétegeiben, valamint a walti udvaron Arnoldstein mellett. A továbbiakról v. ö. a második Megjegyzést. 3 Verhandlungen der geologischen Reichsanstalt 1886, 389. old. V. ö. továbbá a werfeni rétegekre nézve Mojsisovics: Dolomitriffe 42. old., BITTNER: Recoaro ; Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt 1883, 582. old.; T. HARADA : Comelico ibid. 155. old. » aff. costatae, nagyobb alak. Myophoria costata ZENK Gervilleia aff. polyodonta CREDN. » venetianus v. HAU sp sp. (csíkozott faj). Pseudomonotis angulosa LEPSIUS sp.
