A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
35 A werfeni rétegek vezér kövület ei. a fülek fejlődése is. Sajnos, hogy az ugyanazon kőtuskóban talált három példány (a Natiria subtilistriata var. globulina-xal) biztosabb meghatározásra nem alkalmas. Termőhelye: Felső campili rétegek; Felsó'örs (Malomvölgy) és Csopak mellett sárgás mészkő. Tekintve azt a körülményt, hogy a föntebbi pecten-nek sem a szintezése, sem a meghatározása nem teljesen biztos, azért a fajok eloszlásának sztratigrafiai áttekintésében a faj nevét nem vettem föl. A Pecten csopakensis FRECH, a mely hasonlókép az alsó campili rétegekből származik, díszítésével a szóbanforgó fajhoz kétségtelenül igen közel áll. Sajnos, a viszonyairól keveset mondhatunk, minthogy valamennyi maradvány töredékesen maradt meg. A Pecten csopakensis lapos, középnagy teknőn alapul, míg a Felsöörsről származó héjmaradványok domborúak. Megvan tehát az a lehetőség, sőt valószínűség, hogy a jelenleg Pecten cf. reticulatns néven jelölt alak a Pecten csopakensis-szel azonos, ez azonban csak jobban megmaradt anyagon dönthető el. CSALÁD : MODIOLOPS1DAE. NEM: Myoconcha. Myo concha epigonus nov. sp. (VI. tábla, 9. ábra.) Ez a két példányban előttem levő érdekes faj a mélyebb 1 tarka homokkőből az első képviselője a nemnek, azonban a dyadikus Myoconcha PaIlasi-\\oz lényegesen közelebb áll, mint a némileg számosabb, középső- és felsó'triászbeli alakokhoz. A vastaghéjú kagyló a szürkészöld csopaki márgákban (d) egyedül maradt meg a héjával, míg az ugyanazon darabon található három kagyló, ú m. a Myophoria laevigata, Gervilleia polyodonta palaeotriadica és a Myacites (Anoplophora) canalensis CATULLO csak kó'magvakat nyújtanak. A paleozoos alakokkal való közeli rokonsága kiváltképen a héjnak mell felé való nagyobb kiterjedésén alapszik, a mivel összefügg a mellső izmok hatalmasabb kifejlődése. A kagylósmész myoconchái 2 és valamennyi fiatalabb alak (így BITTNER: Bakonyi triász kagylók, VII tábla, 22—25. ábra)elül röviden lecsapottak. Az epigonus név ezért az idősebb alakokkal való összefüggésre utal. Termőhelye: A csopaki márga (d), a Tirolites-márga feküjében a Myacites canalensis, Myophoria laevigata, Gervilleia polyodonta palaeotriadica fajokkal együtt. A Myoconcha epigonus-szA rokon, sajnos rossz megmaradása miatt közelebbről meg nem határozható myoconchát évekkel ezelőtt gyűjtöttem Csopak faluban, kissé magasabb Tirolites-márgákban (e). A német kagylósmészből myoconcha-ábrák at találunk PHILIPPI F.: Trigonodusdolomit czímű munkájában, a Jahresbericht des Vereins für Vaterländische Naturkunde Württembergs 1893, V. tábla, 3, 4. ábra és ECK Rüdersdorfról szóló műve I. táblája, 5, 6, 8. ábráin ; az itt ábrázolt Myoconcha gastrochoana GIEB. sp. (non 1 A Myoconcha gastrochaena a Röthből van leírva, továbbá BITTNER egy Clidophorus sp. (recte Myoconcha) fajt is említ Bokharából. 2 M. gregaria BITTN., F RECH-IW I : Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból, 21. old. 3 V. ö ALBERTI : Trias 130. old., III. tábla, 1, 2. és 4. ábrákon.
