A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához

21 c) A Pseudomonotis angulosa csoportja. Ismérvei: Igen magas, széles és világosan elválasztott mellső fül. Jobb teknője laposabb mint a bal. Radiális bordái néha megvannak. A diaszban és alsó­triászban honos. A Pseudomonotis gigantea WAAGEN a BITTNER-ÍŐI 1 alapított Pseudomonotis angu­losa-csoport rokonságába tartozik, a melyet a különösen nagy és igen élesen elkülönült 2 mellső fülek jellemeznek. A díszítés a Pseudomonotis gigantea-n és a Pseudomonotis Lacskói-n egyszerű radiális csíkokat mutat, a melyek a Pseudo­monotis angulosá-n és a Pseudomonotis Lóczyi-w hiányoznak. Ide tartoznak a Pseudo monotis Laczkói és Pseudomonotis Lóczyi Hidegkútról. A Pseudomonotis angulosa csoportjánál is megkülönböztethetünk tehát két közel álló alcsoportot a nyilván igen változó domborulatviszonyok alapján: a Pseudomonotis angulosa LEPS. és a Psrudomonotis Tellei'i BITTN. lapos (sík) jobb teknőt, míg a Pseudomonotis gigantea és a Pseudomonotis morahensis gyöngén dom­dorodott jobb héjat mutatnak. 2. és 3. Pseudomonotis Lóczyi BITTNER és Pseudomonotis Laczkói BITTNER. (A VI. tábla 6., 7a, b ábrái.) — — BITTNER: Bakonyi triász lamellibranchiaták 81. oldal, IX. tábla, 28—32. ábrákon. A Pseudomonotis Lóczyi Csopak és Hidegkút alsó campili rétegeiből szár­mazik és BITTNER az utóbbi termőhelyről csak kőmagvak alapján írta le, amiken semmiféle díszítést nem lehetett látni. Csopak homokkövében LÓCZY LAJOS tanár úr egy kicsiny bal teknőt talált, a mely lenyomatban igen tisztán csak konczentrikus növedékvonalakat mutat (VI. tábla, 6. ábra); megjegyzem, hogy ugyanazon a homokkőlemezen egy Ano­plophora canalensis és fassaensis brevis is ott van. A különbséget tehát a radiálisan csíkolt Pseudomonotis Laczkói-tóX (BITTNER id. h. 8. tábla, 33 -41. ábra) jó megmaradás mellett könnyen észrevehetjük. Mind­két faj mindkét teknöjén igen hosszú füleket mutat, a melyek különösen a Pseudo­monotis Lóczyi-n egyenesen monsti uozusakká lesznek (BITTNER 9. tábla, 31. ábra; s a mienken VI. tábla, 7 a, 7 b ábra). 1 Jahrb. der k. k. geol. R.-A. 1898, 716. oldal. LEPSIUS: Das westliche Südtirol (lapos jobb teknő) I. tábla, 2. ábra. 2 Még ha a LEPSIUS ábráján (I. tábla, 2. ábra) látható enormis mellső fül talán olyan pél­dányhoz tartozik is, a melynek héja eltörött (BITTNER), a Pseudomonotis gigantea-n és a rokon Pseudomonotis morahensis W AAG, fajon (Aviculopecten W AAGEN, Salt-Range, Productus limestone 23. tábla, 8. ábra) a mellső fül mégis szokatlanul nagy. A Pseudomonotis morahensis WAAGEN-féle eredeti példánya a búbon egészen megcsonkított volt ; egy teljesebb, előttem levő darab ezt a fajt a Pseudomonotis gigantea rokonságába utalja.

Next

/
Thumbnails
Contents