A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
Bakonyi triász-gastroporiák. 53 7. Stephanocosmia dolomitica KITTL n. t. III. tábla, 20—23. ábra. A papodi fődolomit ez alakja tipusos példányaiban hasonlít a sct.-cassiani rétegek Stephanocosmia subcompressa-)áX\ozf más példányain a Katosira seclandica "jellemvonásai ismerhetők fel. Némely életkor állapotai mindkettőtől eltérnek, s így a Stephanocosmia dolomitica meglehetősen változékony alak. Az a körülmény, hogy mindezek a különböző alakok a kapcsolatos átmenetekkel együtt ugyanazon rétegpadban találhatók, összetartozóságukat bizonyítja; s következéskép ezen változatokat nem mutácziók, hanem varietások gyanánt kell tekintenünk. A mi mármost a Stephanocosmia dolomitica tipusos példányait (20 — 21. ábra) illeti, ezek a St. subcomprcssá-t6\ abban különböznek, hogy erős varratbordájuk van, melyet gyenge csomók díszítenek, és hogy legnagyobb kanyarulatuk harántránczai kissé duzzadtabbak, az utolsó kanyarulat kerületén pedig két erős hosszanti borda tűnik fel. Egyik nagyon szélsőleges varietásán (22. ábra) vastaggá duzzadt csomók és kissé öblös növedékvonalak vannak, a miben hasonlít a tőlem a Tengeri-Alpokból leírt Katosira seelandica-xa? Megemlíthetem, hogy a Raibl melletti mélyebb szintű raibli rétegekből is van egy hasonló példányom. A Stephanocosmia dolomiticá-x\ak ez a csomós változata a Katosira seelandicá-t6\ 4 abban különbözik, hogy növedékvonalai kevésbbé öblösek és kanyarulatai kissé alacsonyabbak. Az olyan példányok, a minőket a 23-ik rajz ábrázol, úgy hiszem, hogy a vénség jeleit viselik végső kanyarulatukon. Főkanyarulataikon elmosódtak a csomók, ezek helyett vastag, lapos hosszbordák jelennek meg. E mellett kissé alacsonyabbak a kanyarulatai s csúcsi részök erősen homorú. Úgy a rajzok, valamint a leírások is csupán kittminták nyomán készültek; héjas példányok nem akadtak. Termőhelye: Papod, Esztergár-völgy, 14 példány. 8. Pnrpuroidea baconica KITTL. III. tábla, 19. ábra. Háza buccinum-alakú, kanyarulatai lépcsősek, kétélűek: a felső lépcső-élen 8—10 vastag, egy-egy harántráncz-keresztezte csomó ül. Az alsó élnek csak egy hosszanti bordája van. Az oldal- és alap-felületet durva hosszbordák díszítik. Az alap az oldalfelülettől élesen elkülönült s magas boltozatú. A növedékvonalak a varrattól fogva ferdén haladnak előre s ezt az irányt további útjukban is követik. 1 KITTL: Cass. (III), 185. old., XIII. tábla, 31—32. ábra. 2 Ugyanott: 181. old., XIII. tábla, 33—34. ábra. 3 I. h. 4 Hogy a Katosira-nem egyik alakját közvetlenül egy Stephanocosmia-xal vetem egybe, az nem lesz oly különös, ha ráutalok arra, hogy már a Stefihanocosmia-ncmnrk a Promathildia mellé való helyezésével is a két nem esetleges rokonságát akartam kifejezni, és hogy tovább is tért engedek annak a feltevésnek, hogy az öblözöttebb növedékvonalzattal bíró Katosirák talán inkább a Stephanocosmia-hoz csatolhatok.
