A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák

Bakonyi triasz-gastropodák. Ezek a gyér maradványok épp úgy megegyeznek a veszprémi márga faunájával, mint a sct.-cassiani rétegekével. Ha tehát valamely fontos stratigrafiai ok nem szól a sintérdombi dolomit fiatalabb kora mellett, úgy első sorban a veszprémi márgával való párhuzamosításra kell gondolni. A fődolomittal való faunabeli kapcsolatát nem lehet felismerni. VI. Sándorhe g y i m á r g a. (Balaton-Füred felett.) Az itt felsorolt két sándorhegyi és csopaki kövület a hallstatti mész Aonoides rétegeivel való vonatkozásokat árul el, tehát oly rétegekbó'l származnak talán, a melyek a veszprémi márgával egykorúak. Sisenna (?) Sándori KITTL N. f. III. tábla, 10 — 11. ábra. Háza alacsony, majdnem korongalakú, spirája alacsony, csonka-kúp formájú, kissé kihúzódott; hosszant csíkolt alak, varrata csatornaszerű. A kanyarulatok elkülönülése kissé lépcsőzetes. A csigaház apikalis része csonka-kúpos és kissé homorú felületű. A varrat-barázda szélén gömbölyű csomókból álló borda fut végig. A teljes-kúp alakú lateralis oldalt egy gyenge csomók sorából álló és a bemetszési szalagot hordó éi választja el a lapos csúcsi-résztől. A kanyarulatok oldalának alsó felében egy pár erős hosszborda, az alatt egy sekély csatorna s ez alatt ismét egy erősebben kiemelkedő borda van. Ez utóbbi szegélyezi az enyhe domborodású, köldökös alapot; ezen túl aztán az alapon sűrűn álló, befelé csak keveset gyengyülő spirális bordák következnek. Szájnyílása lekerekített sokszög-alakú A növedékvonalaknak valószínűleg olyan előre hajló kiugrásokkal biró alakja van, mint a minő a Sisenná-ra

1 jellemző. A hallstatti meszek alakjai közül a Feuerkogel mészkövéből való Sisenna praestans KOKEN 2 termetével nagyon hasonlít hozzá, de a Sisenna Sándori-t a jellemvonások egész sora különbözteti meg tőle ; erre vonatkozólag különösen kiemelem a varrat alatti csomósort és a kanyarulatok középrészének alsó szegélyén levő keskeny árkot. A S. Sándori rendkívül hasonlít a sct.-cassiani rétegek Raphistomella radiansához,

3 úgyannyira, hogy ha a Sisenna genus nem lett volna már felállítva, a V. Sándori-1 minden gondolkodás nélkül a Raphistomella-hoz soroltam volna. Ez a két nem közel rokon ; mindkettőnek nyitott a köldöke, egyforma helyzetű a bemetszési szalagja, hasonló lefutásúak a növedékvonalaik, s többnyire mindkettő1 K

OKEN: Hallstatt; Jb. d. G. R.-A. 1896, 72. old. 2 Abh. d. G. R.-A. XVII. köt., 4. füzet, 36. old., VIII. tábla, 1. ábra. 8 KITTL: Cass. (I), 37. old., I. tábla, 15 — 17. ábra.