A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
18 Bakonyi triászgastropodäk. Díszítése sok hosszbordából áll, a melyek kissé ferde állású, a bázis felé mindinkább elenyésző harántránczokkal kereszteződnek. Az előttünk álló hiányos példány a Coll. reflexa-tói különbözik, mert harántdiszítése gyengébb fejlettségű és csúcsszöge hegyesebb. Termőhelye: a Veszprém - jutási vasútvonal, I. profil e rétege, 1 példány. Astralium LINK. Az Astralium (vagy Pachypoma) triász alakjai egyrészt, úgy látszik, e nem mai alakjaival, másrészt azonban a Hyperacanthus KOK. 1 fajjal állnak rokonságban. Az utóbbi nem az elsőtől főként abban különbözik, hogy kanyarulatainak profilja kerek s ebből kifolyólag a kanyarulatok domborúak. 21. Astralium turritum KITTL n. í. II. tábla, 7. ábra. Háza vastaghéjú, bemélyedt varratokkal, két igen erős, tüskés oldali bordája és egy-egy gyengébb tüskétlen hosszbordája van, a melyek a két előbbit szegélyezik. A felső oldali bordának tüskéi nagyon erősek és kontyosak; 11 van egy körszakaszon, ellenben az alsó oldali bordán ülők gyengébbek s számuk amazokénak mintegy kétszerese. De nem olyan elhelyezésűek, hogy egy felső tüske alá éppen két alsó essék. A növedékvonalak, úgy látszik, nagyon ferdék. A kanyarulatok ürege kerek, a bázis lapos, sima, csak az említett vékonyabb submarginális borda van rajta, köldöke nincs. Ez az alak bizonyos tekintetben rokon az Astralium calcar MsTR.-rel, 2 azonban csúcsszöge hegyesebb, növedékvonalai is láthatólag kevésbbé kifejezettek, s végre hosszbordáinak száma is kisebb. Van az Astr. turritum-nk bizonyos hasonlósága a hallstatti meszekből való Hyperacanthus'-'' nem alakjaival, de a köldöknyílás hiánya és egyrészt az Astr. turritum alakja is kizárja, hogy a veszprémi márgáknak ezt az alakját a Hyperacanthus-hoz csatoljuk. Termőhelye: a veszprémi Jeruzsálemhegy, 1 példány és veszprém—jutási vasútvonal, I. profil e rétege, 3 példány. 22. Eucycloscala cf. supranodosa (KLIPST.?). Egyetlen összenyomott és rossz megtartási állapotú csigaházunk van, a mely ehhez a még nem is teljesen tisztázott sct.-cassiani fajhoz áll legközelebb. Termőhelye: a veszprém—jutási vasútvonal, I. prof. e rétege, 1 példány. 1 K OKEN : Hallstatt; Abh. d. G. R.-A. XVII., 4. (1897.), 63. old. 2 Pachypoma calcar (MSTR.) KITTL: Cass. I., 78. old., VI. tábla, 5—10. ábra. 3 Jahrb. d. G. R.-A. 1894, 451. old. — K OKEN E.: Die Gastr. d. Trias urn Hallstatt; Jahrb. d. G. R.-A. 1896.. 94. old. és Abh. d. G. R.-A. XVII.. 4. füzet (1897.), 63. old.
