A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
16 Bakonyi triasz-gastropodák. Nagyon valószínű, hogy a veszprémi márga ez a két példánya ugyanegy fajhoz tartozik, a mely pedig nem más, mint az E. cassianus. Míg a kis, jeruzsálemhegyi csiga voltaképen nehézség nélkül azonosítható a set.-cassiani alakkal, addig a másik, a Schéle-kerti példány a Marmolata-mészbeli E. cirridioidcs-xe. 1 is emlékeztet, még pedig ránczai révén. Tehát ötletszerű volna, hogy ezt az E. cirridioides-szel azonosnak vegyük. De ebből az a további kérdés merül fel, hogy vájjon az E. cirridioides nem fedi-e az E. cassianus valamely életkorállapotát, vagy nem áll-e legalább is nagyon közel ehhez. Ezt a feltevést erősen támogatná az a körülmény, hogy a sct.-cassiani rétegekben is van egy az E. cirridioides-hez közel álló alak; elég bizonyosnak vehető, hogy mindkét alak életkorállapotai egymáshoz hasonlók. Ily körülmények közt alig eshetik kifogás alá, hogy a veszprémi márgabeli példányokat E. cassiauus-x\ak mondjuk. Termőhelye: a Jeruzsálemhegy és a Schéle-kert Veszprémben, 1—1 példány. 15. Euomphalus n. f. indet. II. tábla, 5. ábra. A többi triasz-euomphalusoktól határozottan megkülönbözteti kanyarulatainak sima alapi és csúcsi felülete és harántránczolatú oldalfelülete, de a meglevő maradvány nagyon is hiányos arra, hogy neki nevet adjunk. Oldalélei élesek, az oldalfelület harántránczai egyenesek, majd (a szájnyílástól kifelé) kissé ívesek. Termőhelye: a Pribék-kert Veszprémben, 1 példány. Serpulopsis KITTL n. g. Háza kicsiny, majdnem korongalakú, köldökrésze tágra nyílt, spirája csonka-kúp alakú, gömbölyű kanyarulatain hosszélek és harántredők vannak, szájas vége ferdén felgörbült. Ennek az új, most még csak egy fajra szorítkozó nemnek szabása nagyon hasonlít bizonyos mezozoi Serpula-házakéra; nagyon valószínűnek is tartom, hogy a tipusok a Serpula-nem szomszédságába helyezendők, de egyelőre nem zárható ki az a lehetőség, hogy a Serpulopsis a gastropodákhoz (vermetidae) tartozik; e mellett némely sajátságai a Straparollus-ra emlékeztetnek. Ily fenntartással csatoljuk a Serpulopsis-1 ide. A serpulidákon és vermetidákon kívül az eoczén korú Bifrontia DESH. fajban is megvan az a hajlandóság, hogy a szájas vége felgörbül s külön is válik a spirától. De hogy a Serpulopsis és Bifrontia közt ez alapon valami rokonságot feltételezhessünk, azt egyelőre kétlem, mert kanyarulataik igen eltérő felépítésűek. A szájas végnek hasonló felkunkorodása szárazföldi csigákon (Bulirnus, Helix) is előfordul. Majdnem azt mondhatnók, hogy ezt a viselkedést csak elővigyázattal használjuk nemi jellegnek. Mindazáltal az ilyen, aránylag jó megtartású kövületeket a mondott okból nem hagyhatjuk név nélkül. 1 KITTL: Marm. 117. old., I. tábla, 22. ábra.
