A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
6 Bakonyi triasz-gastropodák. kedő; míg a felület oldali részének hosszbordái az elsőnél változó számúak, addig a másodiknál nem. A W. Lóczyi növedékvonalai olykor a ház egész felületén, máskor csak helyenként erősebbek, mint a spirális vonalak; míg a W. Joannis Austriaenél a spirális vonalak mindig erősebbek. Termőhelye: Vámos melletti Katrabocza (Veszprém m.). Itt gyakori (körülbelül 80 példányunk van). Megjegyzések: Miután a diszítés minden házon más és más, nem lehet reá élesen határolt fajváltozatokat alapítani; sőt még azok az alakok sem különíthetők el a Worthenia Lóczyi-tó\, melyekről a jellemző varratalatti borda hiányzik. A 4. ábrában lerajzolt példányon ez a borda a középkanyarulatokon még látható, míg az utolsó kanyarulaton már teljesen eltűnik. Mint különös változatot, kettőt említhetek: Var. I-et, a melyen a varratalatti borda mellett még két közepes erősségű spirális borda van (lásd a 8. ábrát), és a var. Il-t, a melyen a varratalatti borda, valamint az alap csigavonalas díszítése is hiányzik (lásd a 9. ábrát). Minthogy e két változatot átmenetek kötik össze a W. Lóczyi-\A, nem lehet őket élesen elkülöníteni és külön névvel jelölni. 3. Wortlienia vámosén sis KITTL n. f. I. tábla, 10. ábra. Háza tornyos, a kanyarulatok csúcsi része meredek, majdnem minden hosszdiszítés nélküli (csak a kisebb kanyarulatokon van két jól szembetűnő spirális borda, a nagyobbakon csak itt-ott van nyoma ilyennek), a növedékvonalak jól láthatók és a bemetszés folytatását képező borda mentén hirtelen visszafelé hajlók. A felső oldalél erősen bordázott és két gyengébb bordácskával határolt. A kevéssé homorú oldalfelület közepén van egy gyengébb hosszanti borda és a kisebb kanyarulatokon egy még jóval gyengébb. Az alsó bordázott oldalél ismét majdnem olyan erős, mint a felső él. Ezt az alsó bordát finom hosszbarázda osztja ketté. Az alap csaknem lapos, hosszában gyengén csíkolt; különösen a széle felé. A köldök zárt. Hasonló alakok a következők: Worthenia Marmolatae KITTL, W. cainallensis KI., 1 valamint a hallstatti mészből való Worthenia (Sisenna) gr adata Ko. és Worthenia (Sisenna) excelsior Ko. 2 A W. Marmolatae-nál az oldali bordák vastagabbak, jobban kiállók, a varratok mélyebbek; a W. cainallensis-né\ is lényeges különbség a bordák vastagabb volta. Sokkal közelebb állanak a W. vdmosensis-\\ez a hallstatti mésznek említett alakjai; eltér azonban ezektől a W. vdmosensis annyiban, hogy kanyarulatainak varratalatti része jóval meredekebb, az alsó, oldali borda élesebben kiemelkedő, valamint a kisebb felsőbb kanyarulatok csúcsfelőli részének diszítése is eltérő ; míg a W. vdmosensis többi sajátsága, különösen a W. gradata-\a\ eléggé megegyező; ezek közül csak a diszítés általános jellemét és a növedékvonalak kifejlődését említem. Termőhelye: A Vámos melletti Katrabocza (Veszprém m.). Egy példány. 1 KITTL: Esino, 13. old. 2 KOKEN: Hallstatt, 35. old.
