A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák

Bakonyi triász-Inachiopodák. 55 Barnag és Vöröstó községek határában is van vöröses-sárga kagylómész, a mely a következő alakokat szolgáltatta: Rhynchonella spec. töredékekben, a melyek inkább a Rliynch. déliciosa-xa emlékeztetnek(Abhandl. XIV, p. 155.), mint (az. u. ott felsorolt) Rhynch. delicatula m. alakjára. Spirigera spec., egy meglehetősen indifferens alaknak a példánya, a melyet azonban még mindig odahelyezhetünk a változó alakú Spirigera marmorea m. alaksorához. Az V. tábla 28. ábráján van lerajzolva. Hátra van még a Nagy-vázsonyi kagylómész. Kőzete világos vörösesszürke; belőle csak egy kis brachiopoda került elő, a melyet minden fentartás nélkül a Spirigera Sturii BOECKH fiatal példányának mondhatunk. Ezen példánynak a képét az V. táblán a 27 ábra nyújtja. Egyébként a Spirigera Sturii BOECKH és a Spirigera marmorea m. közötti vonatkozásokat illetőleg tekintetbe veendő az Abhandl. XIV, 20. és 43. lapja. Végül ide csatolom még egy, a magyar kagylómészre új Spiriferina fajnak a leírását. Spiriferina pia var. dinarica BITTN. V. tábla, 25. és 26. ábra. BITTNER, Abhandl. XIV, p. 34, 52, tab. XXXV, fig. 23. — SALOMON W., Palaeontogr. XLII. 1895, p. 89, 140, tab. II, fig. 20—21. Ezen alaknak két izolált teknője van előttem a hajmáskéri tarka kagylómészből. A nagy teknő erősen boltozott és sinusában két borda fekszik; az oldalbordák közül, a melyeknek száma egy-egy oldalon 5—6 közt ingadozik, — mind a két oldalon a legbelső és egyszersmind a legerősebb borda meg van hasadva. A kis teknő ellenben nagyon laposan boltozott; oldal- és homlokpereme jelentékenyen felhajlik, —- általában fedőformájú. Széles közepes duzzanatát három borda nyalábja képezi és közülök az egyik szélső borda ismételten kezd hasadni. Az oldalbordák száma oldalankint 4 és ezek közül is a középduzzanat mellett fekvő első bordák ketté oszlódnak. A héj felülete finoman és sűrűn szemcsézett. Az eredetileg Spiriferina pia neve alatt leírt, típusos déltiroli alaktól abban különbözik ezen nagy