A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
188 Adatok a triász Ilalobiidái és Monotidái monográfiájához. ugyanezen faj var. laevis-e, továbbá D. grabensis Ki. Ezekből ágozódhat el a 4. csoport melynek típusai a D obliquesecta Ki., D. elongata Mojs. és D. Vaceki. Az 1. és 3. csoport magasabb rétegekbe is felszállnak, míg a 4. csoport megjelenése után mindjárt el is tűnik. A ladini rétegekben részben kevés bordájú alakok láthatók, melyek a Daonella pancicostata ToRNQ.-hez csatlakoznak, ú. m. D. udvariensis Ki. és D. hungarica MOJS., részben gazdagon bordázottak, melyek a D. tyrolensis, a D. Sturi és a D. Lommeli csoportjaiba tartoznak. Az előbb említett Daonella udvariensis Ki. és D. hungarica MOJS. eddig csak a bakonyi triászból ismeretesek. Ezzel szemben az Alpok ladini rétegeiben több alak jelentkezik, és pedig a mélyebbekben (buchensteini szint) az egyenlőoldalú D. tyrolensis MOJS., a ferde alakú D. badiotica MOJS. és L). Taramellii, melyek mind Déltirolból származnak, és melyek közül csak a D. tyrolensis fordul elő az északi Alpokban is. Az Alpokban valószínűleg nagyon elterjedt faj a D. bulogensis Ki. és a D. indica Bi., a melyhez a legtöbb D. parthanensis-x\ek leírt előfordulás is tartozik. A marmolatameszekben Daonella radiosa Ki. és D. esinensis SAL ., melyek a I). Lommeli MOJS. előfutóit képezik, továbbá D. Marmolatae KI. és D. longobardica KI. fordulnak elő. Ez utóbbiak talán a D. Sturi-hó\ származnak, hajlandóságot mutatnak arra, hogy hosszan megnyúlt alakjukból magasabb egyenlőbb oldalú alakba menjenek át. Ugyanez a hajlandóság még nagyobb fokban a D. noduligera Bi. és D. Pichleri-n ismerhető fel, az utóbbi az Alpokon kívül még Boszniából, a Bakonyból és Bukovinából ismeretes. A wengeni rétegek Daonella bulogensis Ki.-hez csatlakozó alakjai a következők : D. arzelensis Ki., D. Lóczyi Ki., I). tripartita Ki. és D. spitiensis Bi. a Himalayában. A wengeni rétegek horizontjában különösen gyakran a Daonella Lommeli MOJS., ritkábban a D. reticulata MOJS. fordul elő. A cassiani nivó csak Daonella cassiana-X és D. latecostata-X tartalmaz, melyek a D. Moussoni vagy a D. paucicostata-xa emlékeztetnek. A Dobrudsában ezek a rétegek D. hagighiolensis Ki.-t és D. Anastasiui-X tartalmaznak, melyek a D. Lommeli rokonságába látszanak tartozni. A Daonella subtenuis (bakonyi triász) legközelebbi rokonai a magasabb ladini rétegekben előforduló D. zellenús Ki. (Klein-Zell) és D. tenuis MOJS. (Lenna). A régibb alakok többé-kevésbbé megnyúltak; a következők egyenlőbb oldalúak, kevésbbé hosszúak; gyakran a bordák messzebb menő osztódása is észlelhető. A Daonella alakok, melyek a legfelsőbb triászban többé-kevésbbé szórványosan lépnek fel, vagy a Posidonia-hoz csatlakoznak, mint a karni Daonella teltschenensis Ki. és D. proboscidea Ki., továbbá a nori D. gosaviensis Ki. vagy izolált előfordulást képeznek, mint a D. imperialis Ki. Halobia génusz. Az eddig ismert legrégibb halobia a kicsi, vastaghéjú Halobia halilucensis a boszniai bulogi meszekben (felső-kagylómész) fordul elő. A ladini rétegekben fellépő néhány alakon a halobia-fül többnyire még egyszerű vagy határozatlanul van
