A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

185 Adatok a triász Ilalobiidái és Monotidái monográfiájához. A fentiekből láthatjuk, hogy csak kevés halobiida és monotida faj bír nagyobb kiterjedéssel. Ennek a ritkán észlelhető általánosabb elterjedésnek a legfeltűnőbb példái a következők: Posidonia zvengensis típusú posidoniák majdnem minden triászterületről ismeretesek. Ezeknek nemcsak nagy horizontális, hanem tekintélyes vertikális kiterjedésük is van. Faji elkülönítés a jelen esetben az elkülönítő jellegek híján nem nagy jelentőségű. Ezeket a posidoniákat a törzsalak mindig visszatérő típusának tekinthetjük, a melyet különösen minden halobiida fiatal stádiumában lehet felismerni. A fajilag jól jellemzett alakokhoz tartozik p. o. a Daonella Lommeli, mely nemcsak az egész oczeáni jellegű európai triászban fordul elő, hanem Középázsiában, továbbá a sarkvidékről és Északamerikából is említtetik. Ezek közül azonben valószínűleg csak a spitzbergeni előfordulás találó, mert itt igen közeli rokonságban levő alakokat találtak. Biztosabb a Daonella indica ázsiai és európai azonos előfordulása, kétséges azonban a Halobia styriaca Európában és a Szundaszigeteken való előfordulása, mig a Halobia superba Európában és Északamerikában nagyon megegyező módon jelenik meg. A monotidák közül csak a Monotis salinaria szerepel mint nagyon elterjedt faj. Míg azonban Északamerikában ezt a Monotis-fajt Pseudomonotis alakokkal tévesztették össze, addig a középázsiai és szundaszigeti előfordulások biztosaknak tekinthetők. A mint láthatjuk, az itt tekintetbe jövő kagylók közül csak nagyon kevés bír általánosabb elterjedéssel. Ennek magyarázatát azokban a nehézségekben kell keresnünk, melyek ezeknek az állatoknak gyorsabb kiterjedését megnehezítik. Mindamellett mégis ismerünk néhány nagyobb "előfordulási területet, mint p. o. az európai óczeánikus triászt; itt is mutatkoznak azonban különbségek, melyek részben varietásbeli eltérésekre, részben mutácziós különbségekre vezethetők vissza.