A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

166 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Enteropleura Giimbeli MOJS. Daonella elongata MOJS. » Vaceki KITTL ^ » obliquesecta KITTL ^ » sp. » csak a Val Friccaban. ezzel egyszersmind biztosabban van megállapítva a Daonella elongata szintjének helyzete, mint azt MOJSISOVICS a Pufier-Schluchtban tehette, a hol csak azt állapíthatta meg, hogy a D. elongata a buchensteini rétegek feküjében fordul elő. A déltiroli fácziesz különösen Ladiniában szolgáltatott gazdag halobiida-leleteket. Az Abtei-völgy területéről, és pedig a Gader-völgynek még a kagylómészhez tartozó fekete meszeiből származnak többek között a Daonella gaderana KI. és a var. pseudoarctica (saját gyűjtésem), a buchensteini rétegekből a Daonella tyrolensis MOJS. (Fornatscha Pederoá-nál, Pedrazes, Enneberg) és a Daonella badiotica MOJS. (Pederoá),

1 továbbá a Posidonia wengensis var. rudis KI. (Wengen, Pederoá), egy magasabb szintből a Daonella Taramé Ilii MOJS. 2 és Daonella Pichleri MOJS. (Heiligenkreuz, Irscharah Muhre, Campil), Daonella noduligera BITTN. (Wengen és St. Cassian).

3 A St. Cassian-vidéki szürke homokkövekből, melyek valószínűleg a wengeni rétegsorozathoz tartoznak, néhány Halobia subcomata példány került elő közelebbről nem ismert lelőhelyről Pedrazestől D-re, Pedrazes és Campil között. A wengeni rétegek Wengen, Heiligenkreuz, Stern, Corvara, Pederoá, Campil stb. helyekről a Daonella Lommeli WISSM., Daonella n. f. indet., Posidonia wengensis WISSM., Posidonia idriana MOJS. és Posidonia alta Mojs.-ot (= Posidonia pannonica MOJS. juv.) szolgáltatták. Ugyanezen vidék cassiani márgáiból származnak a következő fajok: Daonella cassiana MOJS , D. Riclithofeni MOJS. és Halobia fluxa MOJS.

4 A pufii szakadékban Grödennél MOJSISOVICS 5 szerint és saját gyűjtésem alapján a fajok sorrendje a következő: Daonella elongata MOJS. (MOJSISOVICS szerint buchensteini rétegekben), D. Taramellii MOJS., D. Pichleri MOJS. és jóval magasabban D. Lommeli WISSM. A Seiseralpen több helyen, különösen a Tschapit-patakban és a Rungerschwaigon fekete wengeni palák és tufás meszek mutatkoznak Daonella Lommelivel; a D. Taramellii MOJS. ritkább, én csak a Pitzbachból ismerem. A Centáról, a Corneto felé levő szakadékból származó Daonella Vaceki KI.

0 valószínűleg ugyanazon szintből való mint a D. elongata Grödennél. Délfelé a Marmolata 7 fehér meszei a következő alakokat szolgáltatták: Daonella paucicostata TORNO., D. radiosa KI., D. Marmolatae KI., D. tyrolensis MOJS. (D. parthanensis aut.). Ezek egy, a kagylómészhez közel álló szintre mutatnak, a 1 E. v. MOJSISOVICS in Abh. d. k. k. G. R.-A., VII. köt., 2. füz. 8 E. v. MOJSISOVICS : U. o., 18. old. 3 A. BITTNER: Lamellibranch. d. alp. Trias, 1895. 4 V. ö. A. BITTNER: Lamellibranchiaten der alpinen Trias 1895; Abhandl. der k. k Geol. R.-A. XVIII. köt., 1. füzet, 79. old. 5 E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella u. Halobia; i. m. 13 és 19. old. 6 M. VACEK : Excursion durch die Etschbucht

; Guide d. IX. Internat. Geol.-Congr. Wien, 7. sz. 7 V. ö. W. SALOMON

: Geol. U. pal. Studien üb. d. Marmolata; Palaeontographica, 42. köt., 114. old.