A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Halobiidái és Monotidái monográfiájához. 145 (M. boreas ÖBERG 1877 — Fseudomonotis ?*) M. subcircularis GABB. 1864 továbbá általam felállított fajok : M. Hanem KITTL M. Hoernesi KITTL M. tennicostata KITTL M. dalmaiina KITTL M. digona KITTL (.Monotis Albertii GOLDF.) 1834—40. A G OLDFUSS : Petrefacta Germaniae II, 138. old., 120. tábla, 6. ábra. A mit GOLDFUSS i. m. Monotis Albertii-nek rajzolt le, aligha azonos az Ő Pecten inaequistriatus-kva\ (Petr. germ. II. t. 89. tábla, 1. ábra), bár az ábrán a Monotis-ra annyira jellemző váltakozása a hosszabb és rövidebb radiális bordáknak mindkettőnél látható és a két faj azonossága többször feltételeztetett.' 2 Én csak biztos Pecten inaequistriatus példányokat láttam, mely fajt gyakran Pecten Albertii-nek írnak le. Ennek a kövületnek alakja majdnem egyenlőoldalú, mindkét oldalon fülek is vannak, de ezek lefelé nincsenek élesen elhatárolva. Legczélszerűbb, ha a Pecten-ekhez soroljuk. A Monotis Albertii- n ellenben csak hátul látható egy határozatlan kifejlődésű fül, az első ábra szerint elől ferdén le van metszve. Körvonala kissé egyenlőtlen oldalú. A Monotis génusz foglalatjától függ már most az, váljon ezt a fajt ide sorolhatjuk-e. Ha ki tudnók mutatni a Monotis Albertii-nek akárminő rokonságát a valódi típusos Monotis-alakokkal, akkor a német kagylómész alakját a Monotisgénuszba sorolhatnók. Ennélfogva még kétséges marad ezen beosztás helyességének kérdése. Nem is láttam indokoltnak ezt a kérdést tovább követni. Ilyen körülmények közt nem látom be, mit értett TELLER F. a „Monotis Albertii (excl. Pecten Albertii/)" kitételével. 3 Még kevésbbé lehet a megfelelő kövületek összehasonlítása nélkül eldönteni, hogy TOMMASI 4 a Val Sabbia-ból (Piazza Brembana) mit azonosított a Monotis Albertii-ve\. Lelőhely: A típusokat GOLDFUSS Bayreuth-ból idézi; ezenkívül Rüdersdorfot és Marbachot is említi. (Monotis boreas ÖBERG.) X. tábla, 11. ábra. 1877. P. ÖHEIIG: Om Trias-Försteningar frán Spetsbergen; K. Svenska Vetensk.-Akad. Handl. 14. k., 14. f., 17. old. V. tábla, 5. ábra. • Alakja ÖBERG szerint majdnem kör, rövid zárosperemmel és körülbelül 10 főradiális bordával, melyek közé gyengébbek vannak beiktatva. 1 T ELLER F. szerint (i. m. 107. old. jegyzet) ez a faj is nDseudomouotis-géxmszhoz tartoznék, épp úgy mint (?) a Monotis filigera L INDSTRÖM , a melynek ábrája nem közültetett. (G. L INDSTRÖM : Om Trias- och juraförsteningar frán Spetsbergen, k. Svenska Vetensk.-Akad. Handlingar, 6. k., 6. f., 1865, 7. old.). Ugyanez áll a Monotis sp. ind.-ról is. (G. L INDSTRÖM , i. m. 7. old. I. 17 ábra.) 2 így p. o. ALBERTI : Überblick über die Trias, 70. old. maga GOLDFUSS is (Petrefacta Germaniae II, 138. old.) a Pecten ijiaequistriatnsA a később leírt Monotis Albertii válfajának tekinti csupán, a mely felfogáshoz nem járulhatok hozzá ; alakilag és tárgyilag is az első elnevezés részesítendő előnyben. 3 T ELLER F.: Die Pelecypodenfauna von Werchojansk in E. v. MOJSISOVICS, Arkt. Triasfaunen, 106. oldal. 4 A. TOMMASI: La fauna del calcare conchigliare di Lombardia, Pavia, 1894, 94. oldal. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. Pal. függ. II. köt. 10
