A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
126 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 ható, mely a teljesen kifejlődött állapotnak felel meg. Ezeket oly alakoknak tekinthetjük, melyeken a bordák megtörése kezdődik. Ezek ugyan teljes joggal sorolhatók e csoportba, mégis tulajdonképen csak teljesen kifejlődött állapotban tartoznak ide. Másrészt más csoportokban számos olyan alak van, melyeken rendszerint a bordák csak kivételesen törnek meg. Törési öveknek ilyen kivételes fellépését észleltem a következő alakokon: H. styriaca MOJS., H. tropitum KITTL, H. sp. Mrkoevici-ről és Daonella imperiales KITTL. Ezt a jelenséget abnormitásnak (pathologikus?) tekinthetjük és ezért aránylag gyakori volta mellett sem lehet minden esetben egy szigorúan lezárt ág tulajdonságának tekinteni. A Halobia rugósa csoportja tehát valószínűleg nem teljesen egynemű. Alcsoportokba való további felosztása ez idő szerint még nem vihető ki kielégítő módon. A következő alakokat sorolom ide: Halobia vixaurita KITTL. Haberfelneri KITTL » intermedia MOJS. » fluxa MOJS. » rugósa GÜMB. » praesnperba KITTL » sup erb a MOJS. » fallax MOJS. » Maximiliani KITTL » superbescens KITTL Halobia Halobia miesenbachensis KITTL » wallbrunnensis KITTL » Grimmeri KITTL » Neumayri BITTN. » aff. Neumayri BITTN. » fascigera BITTN. » Zitteli LINDSTR. » sp. » ocevjana KITTL » Thisbitis KITTL Hochstetteri MOJS. Halobia vixanrita KITTL n. f. 31. ábra, VII. tábla, 12—13. ábra. A teknő tojásdad, egyenes záros peremmel, 3/ 2-szer oly hosszú, mint a milyen magas. A bordák többnyire egyszerűek és aránylag szélesek, ritkán osztottak. A záros peremek felé eltűnnek, a hátsó háromszög és a mellső, lapos vagy kissé domború fül simák. Szabályosan bordás példányok mellett olyanok is vannak, melyeken kevés nagyon széles, vagy pedig a főbordák osztódása révén számos, keskeny radiális borda van. Ennek a fajnak a Halobia-génuszhoz való tartozósága ellenmondásnak tűnhet fel, egyrészt mert nagyobb, teljes példányok nem ismeretesek, másrészt mert csak nagyon gyenge kifejlődésű fül (és ez is csak kisebb héjakon) észlelhető. A D. Moussoni-xA aligha rokon, bár körvonala, bordáinak csekély száma és a záros peremek tájékának sima volta közös tulajdonság. A barázdák mélységét és a bordák kiemelkedését tekintve inkább a D. cassiana-hoz hasonlít, ez utóbbin azonban még nem észleltek egészen sima háromszögeket. A bordák aránylag szélesek, többnyire egyszerűek, egyesek osztottak, a mellső oldalon szélesebbek, mint a D. cassiana és a D. reticulata esetében. 31. ábra. Halobia cf. vixaurita KITTL n. f. a puchbergi Strengbergcrhof (AlsóAusztria) szürke (felsőladini ?) meszeiből. (Termesz. nagys.) Eredetije a wieni földtani intézetben van.
