A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
118 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 említi. A H. salinarum-oi végül még SCHLOSSER 1 is említi Wallbrunnról. Miután ez az előfordulás tropiteses rétegek és alsó-karni rétegek (H. austriaca-x&X) között levő padból származik, az előbbi faj azonban noricumbelinek látszik lenni, ezért a wallbrunni példányoknak az ausseei példányokkal való összehasonlítása nélkül nem lehet őket teljes biztonsággal azonosítani. Halobia lineata (MÜNSTER.) 1833. Monotis lineata M ÜNSTER in G OLDFUSS , Petref. Germaniae. II, 140. old., 121. t., 3. ábra. 1855. Avicula (Monotis) lineata M. HOERNES, p. p. Gastropoden u. Aceph. d. Hallst. Schichten; Denkschr. der Wiener Ak. d. Wiss. IX, 51. old (nem II. t., 15. ábra). 1874. Halobia lineata E. v. MOJSISOVICS: Über d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella und Halobia-, Abh. der k. k. Gcol. R.-A. VII. k., 2. f., 29. old. III. t., 2. és 4. (nem 3.) ábra. 1906. Halobia lineata C. RENZ: Über Halobien u. Daonellcn aus Griechenland etc.; Neues Jahrb. für Min. etc., 1906, I. p. 37. ? 1906. Halobia lineata G. v. ARTHABER in Lethaea geognostica II. 1, 47. t., 6. ábra. GOLDFUSS ábrái alapján MOJSISOVICS az ő Halobia lineata-)dA a Monotis lineata MsTR.-el azonosította, míg HOERNES originálisa egy Monotis, melyről alább bővebben fogok szólni. Abban a szűkszavú leírásban, melyet MÜNSTER i. m. a Monotis hneata-xóX ad, feltűnik, hogy nem szól semmit az esetleges fül helyzetéről, a mi annál inkább kár, miután ez az ábrából sem vehető ki. A bordázottság azonban az ábrán világosan kivehető, ennek alapján kétségenkívül megállapítható, hogy egy Daonella vagy Halobia speciest ábrázol. MÜNSTER azon adata, hogy a bordák ( MÜNSTER szerint: vonalak) a perem felé villás osztódás által megsokszorozódnak, ezen feltevést megerősíti, miután monotisok nál a bordák sokszorozódása új bordáknak az elsődleges bordák közötti széles körökben való beiktatódása révén történik. A Monotis lineata MSTR. lelőhelyén még eddig sem Monotis, sem Daonella nem találtatott, ellenben több Halobia-íei). Ennélfogva indokolt volt MOJSISOVICS azon ténykedése, hogy az ausseei Salzbergről (Rotherkogel) származó, a Monotis lineata MSTR. ábrájával jól megegyező Halobia-1 MÜNSTER fajával azonosította és azt Halobia lineata MSTR. sp. néven írta le. MOJSISOVICS originálisainak ferdén tojásdad körvonala és a mellső héjharmadig előrenyomult búbja van. A héjak másfélszer oly hosszúak, mint a mily magasak. A héjakat egész a záros peremekig számos keskeny, alacsony, ellaposodott, radiális borda fedi, ezek a záros peremek közvetlen közelében nagyon legyöngülnek. Számuk 70-ig mehet. A fül jól kiképződött, egy erős, tetőszerű, dudorodásból áll, melyhez esetleg még egy keskeny peremi rész csatlakozik. A hátsó háromszög határozottan kiemelkedő, de viszonylag keskeny és csak gyengén bordázott. A H. lineata-hoz legközelebb álló fajok a H. salinarum BRONN, a H. celtica MOJS. és a H. Breuningiana KITTL. Valamennyinek meglehetősen egyforma füle, számos bordája és hasonló alakja van. A H. salinarum-nak domborúbb, több és viszonylag erősebb bordája van, búbja is előbb áll. A H celtica a H. lineata MOJS -tói főleg élesebben kiképződött másodlagos bordái által különbözik, H. lineata Mojs.-nak 1 M. SCHLOSSER : Das Triasgebiet von Hallein. Ztschr. der Deutsch. Geol. Ges. 1898, 356. oldal.
