A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
115 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Hosszabb mint a fenti alakok, búbja még inkább elől áll és domborúbb. Bordái kissé szélesek, különösen elől, ez a H Charlyana-xa emlékeztet; elől és hátul azonban igen gyengék. A mellső fület nem ismerem. Ha ezt a Halobiát egészében ismernők, akkor valószínűleg külön néven kellene elneveznünk. Egy a Halobia tropitum-hoz nagyon közel álló kövületet, melyen azonban a Halobia fül nincs meg, talált BITTNER a Landl melletti Bergstein karni meszeiben. Ezen a konczentrikus redők mind jól kifejlődőitek, míg a H. tropitum-x\á\ általában gyengék, csak ritkábban vannak egyes vastagabb redők. Valószínűen alsó-karni rétegekből egy Halobia példány van előttem, mely a H. tropiíum-hoz jól csatlakozik. Bordái kissé erősebbek, és nem érnek oly közel a zárós peremekig; a bordátlan tér tehát kissé szélesebb, mint a H. tropitum-x\dX. Lelőhelyei: Ez a Halobia a Feuerkogelről származik Teltschenalm és Kainisch közül, a már rég ismert lelőhelyről (alsó-karni), más példányok még Balbersteinről szürke karni meszekből és a Landl melletti Bergsteinről sárgásfehér meszekből származnak. Halobia Eckharti KITTL n. f. IX. tábla, 29. és 30. ábra. A teknők kicsinyek, domborúak, másfélszer vagy kétszer oly hosszúak mint a mily magasak, körvonaluk tojásdad. A búb a mellső harmadban fekszik. A bordák számosak, finomak, többnyire erősek, ritkán gyengék, az elsődleges bordákból kétszeri elágazás által keletkeznek. Az elsődleges bordák a búbhoz közel kezdődnek. A mellső fület alól egy barázda határolja el, lapos vagy kissé tetőalakú, sírna vagy néhány bordával bír, többnyire osztatlan, ritkán osztott. A hátsó háromszög tája többnyire benyomódott, egészen vagy majdnem egészen sima. Ez az alak fiatal példányt látszik képviselni, a Halobia tropiíum hoz állhat közel. Bordái azonban sokkal finomabbak, alakja is kisebb. Feltűnő a mellső fül eltérő kialakulása, mely vagy a kezdetleges állapotnak felel meg, vagy egy idősebbnek, melynél a füldúdor és a peremi rész jól elkülönültek. A hátsó báromszög is vagy benyomódott és egy lapos barázda által elbatárolt, vagy alig feltűnő. Lelőhelye: A Balberstein (Miesenbachnál) karni meszei. Halobia transversa GEMM. VII. tábla, 3. és 4. ábra. 1882. G GEMMELLARO: Sul. Trias d. reg. occ. d. Sicilia; Mem. R. Acc. d. Lincei, Roma, 3. sor., 279. k. 1881—1882., 465 old., III. t., 1—2. ábra. 1910. S. SCALIA: La Fauna del Trias superiore del gruppo di Monte Judica; Mem. Accad. Gioenia di sei. nat. Catania, 5. sor. III. k., 9. f., 48. old., III. t., 52. ábra. Ez a Halobia nagyon egyentlőtlen oldalú, ferdén tojásdad. Búbja egészen sima, messze elől áll, az erős, konczentrikus csíkozottság a mellső fülnél megszakad. A radiális csíkok finomak, többször osztottak, a záros peremeket szabadon hagyják. A fül keskeny és élesen elkülönült. GEMMELLARO szerint egyetlen más fajhoz sem hasonlít. Ha ábrái teljesen hűen adják vissza az originálisokat, akkor az azokon helyenként észlelhető csoportosulása 8*
