A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
111 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 GEMMELLARO szerint kissé hasonlít a H. norica-hoz, azonban egyenlőtlen oldalú. Közelebb áll a H. Curionii-hez, a melylyel együtt fordul elő. Ez utóbbinak azonban sima, hátsó háromszögletes areája van. Meg kellene még állapítani, hogy az együtt előforduló H. Beneckei és H. Curionii nem egy fajhoz tartoznak-e és nem képviselik-e annak egy varietását. A Halobia Beneckei-n a bordák sűrűbben állnak, mint a H. Curionii-x\, leginkább hasonlít a balbersteini H. Jagel sky i-hez. A parasporai H. Beneckei SCALIA 1 által közölt ábráiból nem tűnik ki eléggé a GEMMELLARO típusával való azonosság. A bordázottság kissé eltérő, főleg azonban egy nagyon gyengén bordázott hátsó háromszög és egy osztatlan mellső fül jelenléte tűnik fel, mert előbbi a Halobia Beneckei-n erősen bordázott, a fül pedig osztott. Lelőhelyei: Sziczilia, karni meszek. Halobia Wiereri KITTL n. f. IX. t., 11. ábra. A kis lapos teknők körvonala trapezoidális-lekerekített, hátul a záros perem felé levágott. A teknő legnagyobb magassága a hátsó harmadba esik, a búb előlálló, számos finom, radiális bordával bír. A mellső fül kicsi, alig kidomborodó, lefelé határozatlanul elhatárolt, osztatlan. A hátsó area a záros perem felé gyengén bordázott és határozottan kiemelkedő, hátsó fület képez. Ez az alak a Halobia lineata-Xó\ trapezoidális alakja és hátsó füle által tér el. Kisebb is marad, mint a H. lineata. A H. distincta csoportjának tübbi alakjától ez a faj lapos teknői és azok trapezoidális körvonala révén könnyen megkülönböztethető. Lapos teknőket a H. Hneata-néX is találunk, jellegzetes körvonala által azonban a H. Wiereri tőle elkülöníthető. Lelőhelye: A Siriuskogel (Ischl mellett) szürke noricumí meszeiben padokat képezve fordul elő. Halobia lucana DE LOR. 1896. G. DE L ORENZO: FOSS. del trias med. di Lagonegro; Palaeontograph. It. II. 136. old., XVII. t., 4—6. ábra. Kis alak, mely a leírásból és az ábrából következtetve a Halobia norica és a H. sicula-hoz csatlakozik. A radiális bordák a szerző szerint kétszer osztottak. A hátsó háromszög bordátlan. A mellső fül jól kifejlődött. A szerző ezt a fajt a H. distincta csoportjába sorolja a H. lineata MsTR.-hez. Lelőhely: A lagonegrói alsó-ladini rétegekben fordul elő. 7. A Halobia pectinoides csoportja. Majdnem egyenlő oldalú alakok számos, kétszer osztott bordával. A fül egyszerű, vagy gyengén kifejlődött füldudorral bír. A hátsó háromszög nem domború, határozatlanul elhatárolt. Ide a következő két alakot sorolom : Halobia remansa KITTL és Halobia pectinoides KITTL 1 S. S CALIA : La fauna del Trias sup. del gruppo di Monte Judica. Mem. Accad. Gioenia di sei. nat. Catania. 5. sor., III. k., IX. sz., 47. old., III. t., 45. ábra.
