A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

100 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 A legkisebbek az eltérések a Halobia insignis és a H. dilatata között. Alak és díszítés körülbelül ugyanazok, az utóbbi azonban domborúbb. A H. dilatata-n a fül alatti sinus pontosan azon keskeny mély barázdában fekszik, a mely a fül alsó határát képezi, a H. insignis-nél ez a sinus az ábra szerint széles és lapos és a füldudorral összeesik. Ennek" alapján a H. dilatata és a H. insignis azonossága lehetséges ugyan, de nincs bebizonyítva. Ehhez járul még a korkülönbség, a H. insignis a karni emeletből való, míg a többi vele itt összehasonlított alak mind noricumbeli. Lelőhelyei : Ennek a fajnak lelőhelyei Sziczilia, Lagonegro, továbbá Dragulac Sarajevonál, Boszniában. Az Alpokból még nem ismerjük. A szicziliai lelőhelyeken GEMMELLARO szerint ez a faj Palazzo Adrianónál D. styriaca-xa\ fordul elő, ez az alsó-karni emeletre mutatna; a vele közelebbi rokonságban levő fajok azonban mind noricumbeliek. A karni eredet mellett szólnak a Szicziliában vele együtt előforduló cephalopodák; a dragulaci lelőhelyet is karninak tekintettem, miután egy karni cephalopodákkal bíró pad fedőjét képezi. Halobia aff. insignis GEMM. Egy a H. insignis-hez közelálló Halobia Balatonudvarinál találtatott. Bordái kevésbbé osztottak, mint a szicziliai típuséi. Lelőhelye: Balatonudvari világos meszekben. Halobia dilatata KITTL n. f. VIII. t„ 9. ábra. A kifejlődött teknők nagyok, laposak, szélesen tojásdadok, körülbelül kétszer oly hosszúak, mint magasak; búbjuk kissé a mellső teknőharmad mögött fekszik; számos kétszer, ritkán háromszor osztott radiális bordával bírnak. A bordák többnyire egyszerűen, ritkábban háromszor osztottak. Egyes elsődleges vagy másodlagos bordák háromszor osztottak. Az elsődleges barázdák mélyebbek, mint a másodlagosok, vagy harmadlagosak. így bordacsoportok alakulnak, melyek azonban soha sem oly szabályosak, mint a Daonella Lommeli-néX, vagy a H. halorica-x\k\. A mellső fül sima, alul mély barázda határolja, egv lapos füldudorra és egy kissé szélesebb, helyenként keskenyebb peremi részre különült. Ez utóbbin három radiális bordának nyomai látszanak. Hátsó fület nem lehet felismerni, csupán egy viszonylag keskenyebb, bordátlan peremi részt. A bordák egyrészt ezen peremi részig, másrészt a mellső fülig érnek. Füle és díszítése révén ez a faj a Halobia halorica-xa. és még inkább a H. Hoernesi-re emlékeztet; bordái azonban finomabbak, körvonala a H. Hoernesi-éXöX eltér. Ez a valódi Halobia, mely szürke, a fauna alapján noricumbeli meszekben fordul elő, alakját, nagyságát és díszítését tekintve megegyezik az ugyanott, de más tömbökben előforduló Daonella imperialis-sA. Az egyetlen lényeges különbség e két faj között az, hogy az egyiknél valódi Halobia-fül látható, a másiknál ez teljesen hiányzik. Lelőhelyei: A Siriuskogel szürke noricumbeli meszei Ischlnél.