A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
85 Halobia Beyrichi (MOJS.) I tábla, 30-31. ábra és VI. tábla, 10. ábra. 1874. Daonella Beyrichi E. v. MOJSISOVICS: Üb. die triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A., VII. k., 2. f., 11. old., I. t„ 7. ábra. A teknő körvonala hosszan ovális, egyenes, elől és hátul kissé lesülyesztett, elől erősen lekerekített záros peremmel. A búb a mellső harmadban fekszik, púpszerűen előáll, erősen domború, majdnem gömbalakú, kevés erőteljes, konczentrikus barázda díszíti (Damesiella). A héj többi része nagyon lapos, igen finom radiális barázdákkal díszített, melyek lapos, egyszerű, vagy egyszer osztott bordákat képeznek. A radiális díszítés kb. 5—10 mm teknőmagasság mellett kezdődik és mindkét záros perem közelében elvész. A mellső fül nem nagy, majdnem egészen lapos, egy kiemelkedő vagy besülyedt vonal által elhatárolt, vagy alól egy kiemelkedő redővel bír. Körvonala és díszítése a Daonella teltschenensis KITTL-re emlékeztet, melynek nincs púpszerű búbja, de a búbtájon 10 mm magasságig erősen domború, természetesen mellső füle nincs. Ha ezen utóbbi körülmény nem volna, a H. Beyrichi-X és a D. teltschenensis-X ugyanazon faj változatainak lehetne tekinteni, a mi, tekintve azt, hogy ugyanazon lelőhelyről származnak (Feuerkogel), igen valószínűnek látszanék. MOJSISOVICS a H. Beyrichi-X a D. Moussoni-v&\ hasonlította össze, melynek körvonala és bordázottsága tényleg igen közel áll az előbbiéhez. A MOJSISOVICS közölte különbségeket a bordák keletkezését illetőleg nem tudtam megtalálni. Azon megjegyzése azonban, hogy a H. Beyrichi körvonala közelebb áll a derékszöghöz, mint D. Moussoni-é, többnyire találó. Azonkívül az előbbinél a búb jóval előbb van, mint az utóbbinál. MOJSISOVICS ábráin a búb fejecskeszerű előreállása nem vehető ki. Leislingwandon ezen faj Damesiella-szerű fiatal héjakkal fordul elő, melyeknek az idősebb stádiummal való összetartozása itt közvetlenül észlelhető. Lelőhelyei: A Feuerkogelen és a Teltschenalmon kívül ezen fajt a Leislingwandon Goisern mellett gyűjtöttem, mindkét termőhelyen kétségenkívül karni korú rétegekben. Halobia marmore a KITTL n f. 18. ábra. A teknő körvonala harántovális, hosszabb mint magas (34 mm magas, 50 mm hosszú), elől kissé keskenyedő; a héj legnagyobb magassága a médián mögé esik, a búb előretolt helyzetű, a mellső peremtől a héjhossz egy harmadára fekszik. Lapos, konczentrikus redőkön kívül a héjon radiális díszítés látható, mely többnyire széles bordákból áll, melyek a záros peremek közelében eltűnnek. A mellső szektorban nagyon szélesek, egyszerűek, csak ritkán osztottak, finom, másodlagos radiális csíkozottság által díszítvék, a középen kissé keskenyebbek, többnyire gyenge barázda által kettéosztottak, a hátsó perem 18. ábra. Halobia marmorea KITTL n. f. vörös meszekből (állítólag lobiteses rétegek, alsó-karni emelet), Feuerkogel,Teltschenalpe és Kainischbei Aussee között. (Term, nagys.) Eredetije a wieni földtani intézet gyűjteményében.
