A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a, triász Haiobiidái és Monotidái monográfiájához. 83 melyet később D. lenticularis GEMM.-nak 1 nevez el. Az ábra szerint ez a Daonella styriaca Mojs.-hoz tartozik. Ugyanezen szerző a D. lenticularis mellett egy D. cf. styriaca-1 is említ, 2 a mely egészen jól tartozhatik az utóbbi fajhoz. Persze csak töredék. A H. styriaca típusai széles bordákkal bírnak; a típushoz számos varietás csatlakozik; egyiknél a mellső fül jól kivehető, másiknál alig ismerhető fel; más példányokon a széles bordák a teknőperemen megoszlanak; további példányoknál a széles bordák helyett keskenyebbek lépnek fel (átmenet a H. Lepsiusi GEMM.- és a H. cassiana Mojs.-hoz, a Feuerkogel-ról; a bordák helyenként lokálisan fellépő megtörést mutatnak. (VI. t., 4. ábra.) Egyrészt ki van mutatva a D. styriaca szoros összefüggése a D cassiana Mojs.-al, továbbá a D. solitaria, D. lenticularis és a D. Lepsiusi-xA, másrészt az is bebizonyosodott, hogy a D. styriaca valódi Halobia. Az északi Alpokból oly példányok kerültek elő, melyek a két szicziliai fajjal, a D. Lepsiusi és D. lenticularis-szA díszítésükben teljesen megegyeznek. Ez hatalmasan támogatja azon feltevést, hogy a Halobia styriaca-xA egyidejűleg fellépő és vele rokon díszítésű fajok szintén halobiák. Az a példány, amelyet VOLZ mint Daonella styriaca ír le Eszak-Szumatrából (Pangunjungan), laposabb lehet a faj típusainál, jól felismerhető halobia-füllel bír és szorosan csatlakozik a típushoz. Az ábrán különösen feltűnnek az egészen bordátlan és határozottan elkülönített areák a záros peremek közelében, továbbá a bordázott héj részletnek két szektorra való oszlása, melyek közül a nagyobbik szélesebb bordákkal, a kisebbik keskenyebbekkel bír. A pangunjungani példány tökéletlen, VOLZ egész valószínű módon egészítette ki. Később RENZ ugyanazon példányt máskép egészítette ki. Felfogása szerint a fülnek vagy hátul kellene feküdnie, vagy a kagyló mellső oldalának kellene hosszabbnak lennie a hátsó felénél. RENZ egy másik példányt Rottiról Daonella styriaca-nAi ir le — ugyanezt már előbb ROTHPLETZ D. cassiana-nak ábrázolta —, mely azonban valószínűleg a Halobia Wichmanni-hoz tartozik. Lelőhelyei: A Halobia styriaca nemcsak az Alpokban van nagyon elterjedve, hanem úgyszólván kozmopolita elterjedésű. Az Alpokból megemlítendő mindenekelőtt az originális típusok lelőhelye: a Feuerkogel Rötelsteinnél, továbbá a Raschberg és a Leislingwand Goisernnél, Wallbrunn —Ebnerkopf és Moserstein Halleinnél, Balberstein Miesenbachnál; Boszniában: Szarajevó és Ocevja; Dalmácziában a Jeva-forrás Braicnál és Rafaelovic (BUKOWSKI G. gyűjtése); Görögországban Prostovitsa, Petalidion és Tolon Argolisban; Szicziliában GEMMELLARO mutatta ki több helyen ; Timor, Szumatra stb. Ez a faj mintegy vezérkövülete az alsókarni rétegeknek. 1 Palaeontogr. Italica, II, 1896, 138. old. 2 Palaeontogr. Italica, II, 1896, 139. old., XVI. t., 22. ábra. 6*
