A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 81 Ez a sima, viszonylag kicsiny, haránt tojásdad faj csak a héj közepe felé van néhány egyenlőtlenül széles radiális bordája. A mellső fül, a mennyiben megvan, kicsi és lapos. Hajlandó volnék ezen fajt a H. styriaca fiatal stádiumának tekinteni. Miután azonban az originális anyag nem áll rendelkezésemre, nem nyilatkozhatom végérvényesen e tárgyban, még a Halobia génuszhoz való tartozóság kérdésében sem ; GEMMELLARO tudvalevőleg a fajt a daonellák-hoz tette, míg DE LORENZO és SCALIA Halobia-nak tartják. A faj önállóságát feltételezve, a H. disperse'insecta-veX mutat sok hasonlatosságot, mely fiatalabb rétegekből való. A Tristlwand szürke meszeiben Halobia styriaca és H. cf. miesenbachensis mellett egy Halobia fordul elő, mely szorosan az előbbihez csatlakozik, de kevesebb radiális barázdája van, melyek a teknők közepére szorítkoznak és többnyire laposabbak. Ezek a H. lenticularis sajátságai, ez a faj ennélfogva a Tristlwandon is előfordul. Egyes példányok a H. disperseinsecta-boz közelednek; azonban nagyobbak és megnyúltabbak, a H. styriaca csoportjához mutatva ilykép közeledést. Lelőhelyei: Halobia radiata-v&\ Scalettánál (Castelnuovo) és másutt is Szicziliában, alsó karni meszekben ; Tristlwand a Hagen-hegységben. Azt hiszem, hogy a Salzkammergutból is említhetem. Halobia styriaca (MOJS.) VI. tábla, 3 — 7. ábra. 1874. Daonella styriaca E. v. Mojsisovics: Üb. d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella u. Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A., VII. k„ 2. f., 10. old., I. t., 4—5. ábra. 1874. Daonella cassiana E v. MOJSISOVICS: loc. cit. 10. old., I. t., 2., 3. ábra (nem 13. ábra). 1882. Daonella styriaca G. GEMMELLARO : Sul Trias d. reg. occ. d. Sicilia ; Mem. R. Acc. d. Lincei, 3. sor., 279. k., 1881—82, 467. old., I. t., 1. és 2. ábra. ? 1892. Daonella Moussoni G. DE L ORENZO : Sul trias d. dint. d. Lagonegro ; Atti d. R. Acc. d. sei. fis. e mat., Napoli 9. old., 3. ábra. 1899. Daonella styriaca W. VOLZ : Beitr. z. geol. Kenntn. v. Nordsumatra ; Zeitschr. d. Deutsch. geol. Ges., 51. k., 27. old., I. t., 1. ábra. 1904. Halobia (Daonella) styriaca E. K ITTL: Geologie d. Umgeb. v. Sarajevo ; Jahrb. k. k. Geol. R.-A. 53. k., 733. old. 1906. Daotiella styriaca G. v. A RTHABER : Die alpine Trias des Mediterrangebietes ; Lethaea geogn. II, 1, 45. t., 1. ábra. 1906. Daonella styriaca K. R ENZ : Über Halobien und Daonellen aus Griechenland etc. ; Neues Jahrb. f. Min. 1906., I., 30. old. III. t., 1. és 2. ábra (nem a 3. ábra). 1907. Daonella styriaca J. WANNER: Triaspetref. d. Molukken und d. Timorarchipels ; Neues Jahrb. f. Min. etc., Beil.-Bd. XXIV, 196. old., IX. t„ 6. ábra. MOJSISOVICS ezt a fajt még a Daonella génuszhoz sorolta, bár a teknő belső oldalán észrevehető, a Halobia-füllel homolog, képződményről megemlékezik. BITTNER (Lamellibr. d. alp. Trias, 78. old.) azt írja róla, hogy «a D. styriaca határozott, habár lapos füllel bír». ROTHPLETZ (Palaeontographica 1892, 92. oldal) is ismer fület a Daonella styriaca-n. Én magam is többször észleltem. A Halobiafül létezése tehát bebizonyítottnak tekinthető. A záros perem tökéletes megtartása mellett különösen kis példányokon, és pedig az összes lelőhelyekről, többé-kevésbbé világosan észlelhető, a mint azt már egyszer kiemeltem. Ilyen példányok a VI. t. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. l.rész. Pal. függ II. köt. 6
