A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász Halobiidái és Monotidái monográfiájához 79 ták meg, a Halobia styriaca előfordulása azonban a alsó-karni rétegekre mutat, a H. disperséinsecta pedig a norikumra. Ennélfogva a Bergstein hallstatti meszei az alsó-karni rétegektől a norikumig terjednek. Halobia simplex GEMM. 1882 G. GEMMELLARO: Sul. Trias d. reg. occ. d. Sicilia. Mem. R. Acc dei Lincei, Roma, 3. sor., 279. k., 1881—82, 466. old., I. t., 7—8. ábra. A teknők körvonala harántovális, a fül egy egyszerű redőből áll Díszítése konczentrikus redőkből és nagyon finom radiális barázdákból áll. Nem valószínűtlen, hogy ez a faj egy fiatal stádiumot képviseljen. Lelőhelye: Karni meszekben, Sziczilia. Halobia battahcnsis VOLZ. 1899. W. VOLZ: Beitr. z. geol. Kenntn. v. Nordsumatra. Zeitsehr. d. deutsch, geol. Ges., 51. köt., 31. old., I. t., 4. és 5. ábra. A kicsiny, viszonylag széles teknő lapos, exczentrikus búbbal és sűrűn álló finom bordákkal bír. A bordák kissé hullámosak, a teknő közepén 20 - 22 erősebb borda fekszik. A két háromszög bordátlan. A fül határozottan elhatárolt, osztatlan. VOLZ a H. rngosa-xoX hasonlítja össze; én a bordázottságban a D hungaricaval és más gyengén bordás Daonel/d-xal, továbbá a H. styriaca és a H. Wichmannival találok hasonlatosságot. Ez a faj valószínűleg csak fiatal stádiuma egy másiknak. Lelőhelye: Szungei Szi Mengalam és Ack bata boring, Eszakszumatra, szürke agyagokban. Halobia mengalamensis VOLZ. 1899. Halobia mengalamensis W. VOLZ : Beitr. z. geol. Kenntnis von Nordsumatra. Zeitsehr. der deutsch, geol. Ges , 5í. köt., 33. old., I. t, 6., 7. ábra. Egy erős, konczentrikus redőkkel díszített alak, melyen alig vannak radiális bordák, ilyenek csak az alsó peremen látszanak. VOLZ egy kis, de világos Halobiafület vett észre. A legnagyobb példány csak 8 mm. magas. Valószínűleg csak embrionális példány. Ez a ritka faj a H. Kwaluana-voX Szumatrán fordul elő, és ennek vagy más Halobia-fajnak fiatal stádiumát képezi. VOLZ által H. cf. Charlyana Mojs.-nak 1 leírt kövület a rajz után ítélve a Halobia battakensis gyengébben bordázott példányainak látszik lenni, a Halobia mengalamensis-hez hasonlítva, erősebben borázott. Lelőhelye: Északi Szumatra. 1 W. VOLZ, loc. cit., 35. old., I. t., 12—13. ábra.